Igaz, hogy a legtöbb rokonnak akkor jön ki a valódi énje, ha örökségről van szó?

"1-es, nem értem a problémád. Szerinted valakinek csak akkor jár az örökség, ha jóban van a testvérével...?

Nyilván nem érdekeltétek, ezért nem keresett apádat meg téged, ez független a pénztől."

Mondjuk morális értelemben nekem nem lenne pofám tartani a markom apám pénzéért, ha életében leszartam őt.

Mert ha jogosan is tettem, mert mondjuk bántalmazó apa volt, akkor a pénze sem kéne úgymond kárpótlásul.

"Egyszer mondtam a húgomnak, hogy még jó, hogy elköltöztem messzire, mert mindig én vihettem volna kórházba, vizsgálatokra, mert én lettem volna közel"

De miért gondoljàtok azt, hogy nektek fel kell áldozni magatokat mindenféle távoli rokonoknak, akikkel nem is vagytok jóban? Ti vállaljátok ezt a mmártírkodást, nem rátok van erőltetve.

"A pénz nem fogja kárpótolni az elcseszett gyerekkorodat"

Nyilván nem fogja olyan értelemben kárpótolni, hogy semmissé tenni, de ha már ilyen sz*r szülőhöz születtem, akkor valami haszna is legyen a dolognak, érted. Vannak kisgyerekeim, ők akkorra mondjuk felnőttek lesznek, szeretnének normális házat venni, családot alapítani, lehet, hogy ebben nem tudok sokat segíteni X év múlva anyagilag magamtól, ergo jó helye lenne az örökségnek.

Nem vagyok a magam ellensége, hogy eldobjam a nekem jogosan járó pénzt önérzeteskedésből.

"Nem akarlak elkeseríteni, de anyád haláláig le lesz az papírozva"

Ha így lesz, így lesz, ez sem hat meg, kuncsorogni nem fogok a pénzéért, tehát nem perelnék örökségért vagyok ilyenek. Csak arra céloztam, hogy én aztán nem csinálnék lelkiismereti problémát abból, hogy nem tartottam a kapcsolatot a bántalmazó szülőmmel, és cserébe mégis megkapom az örökséget. Ahogy nem csak azok vállalhatnak gyereket, akik szerető szülők tudnak lenni, hanem bárkinek joga van hozzá, annak is, aki megkeseríti a gyereke életét, ugyanígy az örökség nem csak annak jár, aki mindenáron nyalja a szülei fenekét, akkor is, ha azok rossz szülők voltak.

De nézzétek meg, a 19-es válaszoló is jó példa, a saját leírása szerint is egy ótvar, alkoholista apja volt, aki gondolom ennek megfelelően bánt a gyerekeivel is, és akkor még az a rossz szerinte, aki nem akar egy ilyen szülőt ápolgatni. Mellesleg, ő is csak azért csinálta, hogy az övé legyen minden, ki is kérte magának, na hát ő szólja le a testvérei jellemét, miközben maga sem jobb :D

Persze, 19/25-ös, az én felfogásom a gusztustalan, miközben te vagy az, aki szerint egy bántalmazó apát fel lehet menteni azalól, hogy bántalmazza és lelkileg megnyomorítja a gyerekeit, mert "csakazapám/anyám". Az a baj, hogy annyira befolyásolt, tönkrevágott màr téged is mentálisan, hogy fel sem fogod, mennyire nemnormális egy bántalmazó szülőt felmenteni a felelősség alól.

Nincs betegségtudatod annak kapcsán, hogy érzelmileg függsz egy bántalmazótól, szerinted bármit csinálhat az ember a gyerekével, bánthatja, nyomoríthatja nyugodtan, mert nem szabad ennek következményének lennie.... Remélem, neked nincs gyereked és nem is lesz ilyen felfogással, ha ezt adnád neki tovább, hogy belefér, ha bántalmazod, akkor is hálával tartozik neked :/

Mellesleg, mint írtam, nem apellálok senki halálára, nekem nem fontos örökség anyámtól, csak ha lesz, nem fogom visszautasítani amiatt, hogy nem foglalkoztam azzal, aki a minimum szülői kötelességét, azaz a szerető, nyugodt családi légkört sem volt képes biztosítani.

"Remélem, neked nincs gyereked és nem is lesz ilyen felfogással, ha ezt adnád neki tovább, hogy belefér, ha bántalmazod, akkor is hálával tartozik neked :/"

Nem is fog senki a már halálos ágyamon a dögöm felett repkedni. Neked meg egy jó tanács: úgy szeresd a gyereked, hogy majd ő fogja kiválasztani az otthont ahova majd bedug, ha terhes leszel neki öreg korodban. És mielőtt illúziót kergetnél: hidd el így lenne.