Hogy kezeljem az olyan rokonokat, akik folyamatosan lefárasztanak az unalmas történeteikkel, és nem hagynak szóhoz jutni?

Van ilyen rokonotok?

Kevés rokonom van, nagyon ritkán találkozom velük. Most az ünnepekben össze kell jönnünk, mondták, jönnek. Semmi bajom velük, még szeretem is őket gyerekkorom óta, csupán az a bajom, hogy végtelen hosszúságban elárasztanak a saját unalmas sztorizgatásaikkal, és szinte egyáltalán nem hagynak szóhoz jutni. Állandóan nyomatják a csacsogást, blablablablabla..., én meg alig győzöm mondani az ahákat és alig győzök bólogatni. Nagyon fárasztó. Maguktól alig kérdeznek tőlem valamit. Emellett meg ha megszólalok, magamról kezdek beszélni, arra meg nem figyelnek. Látom a tekintetükön, üres szemmel bámulnak, 5 másodperc után oldalra fordulnak, telefont nyomkodják, nem is reagálnak arra, amit mondok. Van, hogy belekezdenek a saját dolgaikba, ami arról eszükbe jut, amit mondtam (Ja, igen, mi is így meg úgy)... Én meg figyeljek oda az érdektelen történetük minden részeltére. És elárasztanak számomra semmit mondó nevekkel is (a Gabi, a Feri stb...), úgy csinálnak, mintha a pszichológusuk lennék, és tudnom kéne, ki kicsoda a privát életükben. Nem bírom őket elviselni ezért. Facebookon lájkolgatom a képeiket, ők is az én dolgaimat, felköszöntöm őket, de ennél több kontaktra nem vágyom velük. De évente párszor közlik, hogy jönnének, hogy videócsetelnének velem, velünk... Már többször kimentettem magam, hogy tanulnom kell, beteg vagyok, nem jól vagyok, nem érek rá, stb.., de már kezd átlátszó lenni a sok kifogás.