Titeket érdekelne, hogy miket terjesztenek a rokonságban? Foglalkoznátok tovább a témával?
Bocsi, ha hosszú lesz.
A sztori: Van egy majdnem féléves kiskutyánk, akit nagyon szeretünk és akivel sokat foglalkozunk. Már párszor kaptunk „viccesen” előadott megjegyzést sógornőmtől, hogy ő nem feccölne ennyi időt és pénzt egy kutyába, mint pl kutyaoviba járni, havonta kozmetika, néha-néha kutyamasszázs stb. Erre mindig csak annyit mondtunk, h oké, nem vagyunk egyformák, neki lehet nem érné meg, nekünk viszont igen. Ezzel le volt zárva a téma. A legutóbbi alkalommal azonban túlment egy határon, amiből szép kis balhé kerekedett. Igazából annyi történt, hogy nemrégiben úgy döntöttünk leállunk a tápról és mi fogunk főzni a kutyusnak (hosszú sztori h miért, nem is fontos a kérdés szempontjából sztem).
Pont beugrott férjem húga és anyós, amikor csináltuk a kutyusnak a kaját. Méricskéltünk miből-mennyi kell stb, amikor is rákérdeztek, hogy ugyan mit csinálunk, miért méregetünk mindent. Mondtuk, hogy pár hete már mi főzünk a kutyának és ez neki készül. Na itt valamilyen számunkra érthetetlen oknál fogva sógornőm kvázi felháborodott, hogy azért ez már beteges, túlzásba visszük és jó ég mennyi pénzbe lehet ez, hát ő magának se venné meg a marha húst meg lazacolajat blabla. Ja, meg különben is, ahelyett, hogy ennyit foglalkozunk egy állattal meg ennyi pénzt elverünk rá, inkább szülnék gyereket, a kutya ugyanis nem az (nem is mondta amúgy senki h az...) és sokkal értelmesebb dolog lenne a gyerekvállalás. Mindezt persze úgy, hogy röpke 8 éve tudja az egész család, hogy egyikünk sem akar gyereket. Anyós közben bőszen bólogatott, hogy a lányának tök igaza van.
Itt azért már erősen elpattant mindkettőnknek a cérna és hát röviden-tömören közöltük, hogy legyen szívesen ne turkáljon se a pénztárcánkban, se a méhemben ill. magánéletünkben. Neki két gyereke is van, foglalkozzon szépen velük, ahhoz meg semmi köze, hogy mi mennyit költünk a kutyánkra és mennyi energiát fordítunk rá. Persze még neki állt feljebb, szóval közöltük, hogy legyenek kedvesek távozzanak, nem fogunk nevetséges dolgokon vitatkozni és főleg nem tűrjük a sértegetést és kioktatást a saját házunkban.
Ezt követően visszajutott a fülünkbe, hogy a történetet teljesen kicsavarva, a saját verziójában kezdte előadni a rokonságban, hogy mi milyen csúnyán beszéltünk vele/velük, holott ő semmi rosszat nem mondott meg nekünk fontosabb egy állat egy gyereknél (???) és attól még szerinte gáz, hogy minden feltétel adott a gyerekvállaláshoz, mégis inkább kutyát tartunk. Pislogtunk csak, hogy mivaaan?
Aki rákérdezett, hogy mi ez az egész, annak elmondtuk mi történt valójában, de ennyi. Nyilván dühös vagyok valamilyen szinten én is, ezt megtapasztalhatták, mikor elküldtem (küldtük) őket a jó fenébe, de számomra nem érnek annyit, hogy folyamat ezen pörögjek. Mondtam férjemnek, hogy én lezártam, annyi h nem vagyok rájuk kíváncsi addig, míg nem kérnek elnézést, de amúgy nem fogok a kardomba dőlni, ha megritkulnak a találkozások. Ő viszont eléggé pipa rájuk, azt mondta át fog menni és kérdőre vonja miért hazudoznak és főleg, hogy hagyják abba mocskolásunkat. Plusz addig nem hajlandó velük szóba állni, míg elnézést nem kérnek.
Mivel látom rajta, hogy tényleg dühös, szerintem csak még nagyobb balhé lenne belőle és vélhetően ugyanúgy nem értenék mi volt a probléma a viselkedésükkel, így én nem erőltetném, higgyenek és gondoljanak, amit akarnak.
Titeket érdekelne, hogy miket pletykálnak a rokonságban és erőltetnétek ezt az „átmegyek és kérdőre vonom őket” dolgot? Mit tennétek ilyen helyzetben?
Nem foglalkoznék vele, hogy az, aki nem kérdezi meg az én verziómat a történtekről, mit gondol.
(Mondjuk én azt sem kötném a sógornőmék orrára, hogy lazacolajat kap a kutya és havonta jár kutyakozmetikushoz.)
Ha meg a gyermekvállalás kérdés kapcsán nyilvánítana bárki kéretlen véleményt, én is meghúznám a határokat.
Ez megint ilyen gyerekellenes provokáció csak?
Gyermekmentesként mondom, nem kellene. Tudjuk, hogy mivel kell megküzdeni a témában, de a provokáció nem segít.
Feltételezem a kutyára azért főztök, mert szaporítótól van és komoly betegsége van. Ezt el lehet mondani, aztán szembesíteni, hogy akár el is lehetne altatni inkább, ahogy a gyereket is le szokás lőni, ha allergiás valamire... Nyilván az irónia betalál.
A férjed meg hogy nem akar egyszerre szóbaállni velük, meg számonkérni?
Ettől függetlenül, ha van bármi igazságtartalma a történetnek:
Akik olyan szinten sötétek, hogy egy olyan fontos kérdésben, mint a gyerekvállalás, évek hosszú során keresztül sem sikerült megbarátkozni a döntésetekkel, felesleges energiát fordítani. Nem fogod tudni sehogy sem meggyőzni, nem fogja elfogadni. És ami a legnagyobb baj, nem is fogja soha tiszteletben tartani és nem forszírozni tovább a témát. A kutya csak jó ürügy mindkettőtőknek, hogy lehessen pörögni a témán.
Kérné őket számon a halál. Pont nem érdekelne, mit adnak elő másnak, miért nem állunk velük szóba ezek után.
Aki megkérdezné, annak megmondanám, mi az oka.
#1 Nem mi kötöttük az orrukra, a kaja főzésnél épp itt voltak, látták miket kap.
Az, hogy kozmetikázva van a kutya is ők rakták össze, mivel egyszer nagy(obb) szőrrel látták, utána meg röviddel és jött a kérdés, hogy megint kozmetikázva lett? Hát igen, mivel egy törpe uszkárról van szó, aki 4-5-6 hetente igényli a kozmetikázást, főleg hogy nekünk rövidebb szőrrel tetszik jobban.
#2 Kb semleges, se nem kifejezetten jó, se nem kifejezetten rossz.
#3 Miért lenne provokatív kérdés? Nem is értem. Hidd el, mi is tudjuk mivel kell megküzdeni a témát illetően, tapasztaltuk már párszor. Egyébként nem, nem szaporítós kutya. Fajtatiszta, tenyésztőtől vett törzskönyves kutya, akinek semmiféle betegsége nincs, halistennek makkegészséges. Nem értem miért kell látatlanban egyből sztorikat kreálni…
Már attól is el voltak hűlve amúgy, hogy mennyibe került. És ezt sem mi mondtuk el, ők kérdezték.
Azért főzünk rá, mert egy normálisan összerakott étrend sokkal jobb számára, mint a táp, amiben rengeteg adalékanyag van, amire a kutyának semmi szüksége. Nem részleteztem és most sem tenném a még ennél is konkrétabb okát, mert nem gondolnám relevánsnak a kérdés szempontjából. A lényeg, hogy egyeztettünk az állatorvosunkkal illetve egy dietetikussal - akik egyébként úgy szintén abszolút a főzés mellett foglaltak álláspontot - és összeállítottunk egy kiegyensúlyozott étrendet, aszerint főzünk.
Soha egy pillanatig nem is akartuk őket semmiről meggyőzni. Fordítva ez azért nem teljesen mondható el, de nem volt ebből különösebb konfliktus, mert amikor bármivel is próbálkoztak volna, csírájában elfojtottuk, esélyt sem adtunk rá és rövidre zártuk a témát.
A férjem nyilván ezt úgy gondolta a pletykák hallatán, hogy átmegy kiosztani őket, hogy fejezzék be a hazudozást es mocskolódást és közli a továbbiakban nem vagyunk hajlandóak velük beszélni, ha nem kérnek elnézést.
Én is azon az állásponton vagyok - mint írtam a kérdésben -, hogy erre semmi szükség, azt gondolnak, amit akarnak, nem fordítanék erre nagyobb (sőt, leginkább semennyi) energiát. Eddig is annyit tettem, hogyha valaki megkérdezte mi ez az egész, annak elmondtam, de ennyi. Kíváncsi voltam ki hogy vélekedik a témát illetően.
Azon vagyok, hogy a férjemet is lebeszéljem erről az elszámoltatás dologról.
Köszi a válaszokat.
Vegre egy ferj aki kiall a felesege mellett. Annyi sztori van itt, hogy a mimoza ferjek anyuka szoknyaja ala bujnak es nem mernek konfrontalodni.
Ha a ferjed attol jobban erezne magat, ha kiadna a duhet es szamonkerne a csaladjat, szerintem tegye meg. Aztan sogorno meg anyos gondolkodjon el, tenyleg erdemes e osszeveszni csak azert, mert ok ratok akarjak eroltetni a nezetuket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!