Mennyire igaz, hogy aki a családját árulja el, az Istent árulja el?

Isten ígéje még a regnáló hatalommal szemben is lojalitást parancsol, hogy az általa létrehozott nemzetek megmaradjanak és egységesen tudjanak tenni a jövőjükért.

Ez mégjobban igaz a családra.

A generációkon keresztül ható átkok amik egy bűnös családban hatnak a fiatalabb generációt nem a családja megtagadására és elhagyására kényszerítő erőként kezeli a szentírás. Bár jobb a különköltözés de a megtagadás már bűn. A megindult vérvonalak fontosak és tovább kell vinni a lángot minden következő generációnak megteremtve a lehetőséget a továbblépésre ami bizonyos családi képességeket, áldásokat, szerencséket, tehetségeket megtart az otthon melegével együtt, de igyekezni kell az elődök bűnét elkerülni és az elődök jó cselekedeteiben való forgolódást tovább vinni és örökíteni. Ez egy jó tisztulási folyamatot indít be. Akik ezen keresztényi tanításokat követték pár évszázada azok a családok lettek Európa meghatározó, uralkodó családjai a politikában a gazdaságban a pénzügyi területen.

Harmadik parancsolat: "Tiszteld apádat, anyádat, hogy hosszú életű légy a földön amelyre a te Istened vezetett..."

Mindenki él valahol és ez a parancsolat egy áldást tartalmaz. Hosszú életet. Nyilván nem betegeskedő vagy nyomorgó életet ígér, de bizonyos bűnök behozhatnak ilyesmiket. Néha jobb messze lakni a felfogásbeli különbségek miatt a szülőktől, anyu mindenbe beleszólós, bele avatkozós természete miatt vagy apu alkoholizmusa, vagy büszke, szeretetlen magatartása miatt és másként csinálni a dolgokat, de a tisztelet megtartása már egy megfizethetetlen értéket visz bele az ember és gyermeke és az unokája életébe ami hasznára válik.

Szerintem a mai körülmények között ez nem igaz. Nem kötném össze a két dolgot.

De:

- Mit jelent az elárulás? Ez önmagában hiba lehet, akár ember, akár család, akár haza, akár Isten ellen van.