Ha van családban olyan, aki szeret okoskodni, mindenbe belekötni, beleugatni, viccelődni, akkor ignoráljátok vagy csak azért is belementek, akár a családi béke árán is?

Anyám testvére, a nagybátyám volt hasonló.

Egy roppant egyszerű emberke volt, de valójában maximálisan családszerető és jóindulatú. Viszont mindenkinél mindig mindent jobban tudott és nem mondott valamit, hanem kinyilatkoztatott.

Soha nem álltam bele vitába vele, mert minek?

Ők elmentek - vagy mi jöttünk el - és a világ forgott tovább.

Ignorálom, sőt, ha szándékosan belém áll - szokása időnként -, akkor egyszerűen mindenkit hátrahagyva hazajövök.

Nem érdekel a többi családtag lelki békéje, ezerszer kértem, hogy xy-t ne hívják meg, mert onnantól kezdve abból áll a családi összejövetel, hogy panaszkodik, beszól, okoskodik.

De ők meg: jaj, illik! meghívni, mert...

Na, én meg szrok az "illemre", és ha valami nem oké, lelépek. Akkor inkább töltöm otthon az időmet filmnézéssel, mint felesleges vitával, csak mert xyz ostoba.

Az ignorálás a legcélszerűbb, de bevallom ezt magamnak sem sikerül mindig tartani.... Hamar kiakadok, felidegesedek, és van egy határ, amit nem tűrök és belemegyek. De jellemző, hogy sosincs jó vége.

Nálunk anyám ilyen. és ugye az ő házában lakom. Szóval itt ő az úr. Ha ki nem is dob, meg nyilván neki is jól jön a sok segítségem, de ha nézeteltérés van, és úgy alakul, hogy egyértelműen ő tévedett, még akkor sem ismeri el, na akkor inkább odavágja (még ha nem is gondolja komolyan), hogy lehet elköltözni, szóval igen, akkor ha ő azt mondja pl, hogy az esőcseppek rózsaszín szalagocskákkal átkötve esnek le a földre, akkor igenis rózsaszín szalagocskákkal esnek le, és ha én ezt nem vagyok hajlandó elismerni, akkor hülye vagyok vagy kb szemétláda, de hogy őrá és másokra érzéketlen, az biztos.