Hogy kezelitek az elbutuló, idős családtagokat?

A férjem nagymamájáról van szó. 80+ éves, egyébként is egy egyszerű asszony, de most már egyre jobban épül le agyilag. Nem rosszindulatú egyébként meg ilyesmi, nincs vele baj, de k*rva értetlen, bármit mond neki az ember, mintha a falnak beszélne.

Nyilván nem vagyunk állatok, úgyhogy igyekszünk türelmesen kezelni, mert amúgy kb. csak 2-3 hetente találkozunk vele a férjem szüleinél, de egyre idegesítőbb dolgai vannak, mióta kisgyerekek is vannak a családban.

Most mondok egy példát, láncdohányos, tudjátok na milyen az, szívja egyiket a másik után és akkor azzal akarja etetni-itatni a mi gyerekünket, amibe beleeszik-iszik, nekünk ez gusztustalan. Múltkor is tortàztunk szülinap miatt, a férjem normálisan megkérte, hogy ne adjon a gyereknek belőle, mert mi is adtunk már, erre csak megy oda tömni (kicsi, 1,5 éves még), a férjem megkérte kétszer normálisan, hogy ne etesse, harmadjára már teli torokból ráordított, de mint aki nem érti....

Na, és akkor ez van mindennel, bármit mond neki az ember pl. a gyerek kapcsán, hogy ne csinálja, csak csinálja. Tudom, hogy nem direkt, egyszerűen félig demens már, nem fogja fel, pedig anyósom-apósom, mindenki rászól, de akkor sem, és mikor agyilag már lefárasztott amúgy is, nagyon nehéz türelmesnek lenni.

Mi már nem is hívjuk emiatt magunkhoz, de anyósoméknál ugye ott van. Ti hogy kezelitek az ilyet, mikor valaki amúgy nem rosszindulatú, de akkor is értetlen?