Hogy tanítsam meg az unokatestvéremet tanulni, ha meg sem fogadja, amiket mondok? Nem látják, hogy benne van a hiba?
Ugyanannak az egyetemnek, ugyanazon szakán vagyunk. Én negyedéves vagyok, ő másod. Az első év sem ment neki könnyen, vannak is elmaradásai. Ezért kérte a nagynénim, hogy segítsek már neki, mert úgy érzi, hogy "nem tud tanulni". Aztán kiderült, hogy nem is az, hogy nem tud, hanem teljesen rossz a tanulási technikája.
Mindent elolvasna, az utolsó ajánlott irodalmat is, de a mennyiségtől stresszel és a végén ott van, hogy semmit nem tud, el sem kezd tanulni, mert hogy "rengeteg az anyag". Igen, tényleg van, amiből még a jegyzet is sok, de a legtöbb tárgy még úgy is teljesíthető, ha csak vizsgaidőszakban teszi oda magát az ember.
Viszont bármit mondok neki, nem fogadja meg. Ha elküldöm neki a beugró kérdéssort, kidolgozva, mondja, hogy ő azt nem meri megtanulni, mert mi lesz, ha nem csak abból kérdeznek. Mondom, hogy abból fognak, évek óta csak azt kérdezik. Á, nem, ő inkább megtanulja a könyvet. Két bukás után csak belátta, hogy egyszerűbb azt megtanulni, mert tényleg abból a kérdésblokkból van minden. Vagy volt tárgya, amit teljesíthetett úgy, hogy az utolsó szorgalmi héten elküldött egy beadandót, vagy pedig mehetett most vizsgaidőszakban szóbelire belőle. Mondtam, hogy a beadandót írja meg, mert sokkal egyszerűbb írni egy általa választott témáról, mint megtanulni 30 tételt és vizsgázni menni. Nem, ő nem tudja, hogyan kell forrásokat jelölni, sosem írt még ilyen hosszú beadandót és inkább megtanulja az egész anyagot. Most meg ki van borulva, hogy arra a vizsgára valószínűleg el sem fog tudni menni, mert még egyetlen vizsgája sem sikerült idén.
Vagy megkérdezi tőlem, hogy én X tárgyra mennyit tanultam, mondom, hogy 5 napot, ismétléssel együtt. Jó, akkor ő is annyit hagy rá. Igen, csak én 5 nap alatt a 130 oldalas jegyzetet tanultam meg, nem az 500 oldalas, apróbetűvel megírt, emészthetetlen könyvet...
Szívesen segítenék neki, mert első félévben még én sem nagyon tudtam, mit hogyan tanuljak, merre vagyok éppen arccal. De bármit mondok neki, hiába ő kérdezi, nem fogadja meg. Az anyja meg nekem panaszkodik telefonon, hogy miért nem segítek. Most erre mondjam, hogy hülye a fia?!
Ezt mondom mindig, az egyetem nem csak arról szól, hogy kimaxolsz egy tudást, hanem életrevalóságról is.
Ezért nem szimpatikus amikor büfészakoznak valakit. Jelentkezett, felvételizett, végigtolta a sokszor idióta rendszeren magát. A többi meg még erre sem képes. (Nyugi nem "büfészakon" végeztem)
Na, a lényeg az anyja írtó gáz a gyereknek, nem csoda, ha nem tudsz neki segíteni. Akit ilyen szülő nevel, hogy máson kéri számon a csemetéje sikertelenségét, nem csoda hogy ide jut.
Az anyjának mondd el mi a pálya és ennél többet nem lehet érte tenni.
Hozzáteszem, neki van igaza, csak még nem szokta meg, hogyan kell jól csinálni.
De te jelenleg nem egy szakmát tanulsz meg, hanem vizsgákra magolod be a kérdéseket. A te tudásod nem igazi, az övé - ha majd belejön - az lesz.
0. A továbbiakban tartózkodj a nagy erőfeszítésektől! Küldd át az anyagokat, magyarázd el a teendőket és kész.
1. "Az anyja meg nekem panaszkodik telefonon, hogy miért nem segítek. Most erre mondjam, hogy hülye a fia?!" Lényegében igen. Mondd el neki, hogy miképpen próbáltál segíteni, és miért úgy! Itt főleg azt hangsúlyozd ki, amit a gyerek is úgy csinált, ahogyan mondtad, és sikerült, tehát a többiben is gyanús, hogy hallgatnia kellene rád.
2. A gyerekben valamiféle teljesítménykényszer van, hogy mindent meg kell csinálni (olvasmányok stb.), mert csak akkor lehet az jó. Vagy fél valami miatt segítséget elfogadni, mert akkor gyengének tűnik vagy szerinte úgy nem 100%-ban az ő teljesítménye az eredmény. Vagy csak szimplán nyakas, "én így képzelem (a világot), így kell lennie" ember.
Mindezek személyiségjegybeli hibák, ezáltal "hülye". Ezt is mondd el az anyjának! Ez komoly beszélgetésekkel az anyja és közte vagy pszichológussal javítható (utóbbit javaslom).
Egyetértek a 12-essel abban, hogy amit az egyetemen jól vizsgázó hallgatók 95%-a csinál, az nem a tudás megszerzésére irányul, hanem arra, hogy az ember letegye a vizsgáit. De igazából a rendszer hibája ez, ha az ember diplomát akar, ezt kell csinálni, a követelményeknek kell megfelelni.
Az unokatestvéred ha így folytatja, kibukik, hiába tud egy adott anyagból 100 oldal helyett 450-et, ha abból az 50 oldalból kérdeznek, amit nem tud, kivágják és kész.
El kell döntenie, hogy diplomát akar vagy "önművelő hobbista" akar lenni.
A nagynéninek meg kell mondani, hogy te elmondod a tapasztalataidat és odaadod a közös anyagaidat, az, hogy az unokatestvéred él-e ezekkel vagy nem, az már más kérdés.
Tanulj meg nemet mondani.
"Kedves Anyuka, átküldtem xy-nak ezt-azt-amazt és ő erre ezt mondta hogy (ha van screenshot esetleg beküldeni a nyivákolását). A továbbiakban NEM vagyok neki hajlandó segíteni, ha nem kéri."
Vagy az unokatesódnak megmondod, hogy elfogyott a türelmed, neked se segített senki és ha őt nem érdekli a saját tudása téged miért érdekeljen. Majd otthagyni.
Úgyis az lesz a vége, hogy vagy megbukik vagy kitalálja, hogy nem ezzel akar foglalkozni, neki ez nem tetszik, dologzni akar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!