Bunkóság ha azt a szakmát választottam amiben ő is el akart helyezkedni?

Az eredeti kérdésre a többiek már válaszoltak, a 10-es kérdésedre válaszolnék inkább: sajnos én is ilyen típus vagyok, és 45 évesen, egy fél élet tapasztalatával mondom neked, hogy dolgozz ezen nagyon erősen, mert iszonyatosan meg fogod nehezíteni vele az életed. Az, hogy szakemberhez jársz nagyon jó!

2 dolog segített/segít nekem ilyen szitukban: 1) Elképzelem a LEGROSSZABB verziót, hogy arra mit reagálnék vagy milyen következményei lennének annak, és aztán lezárom, hogy OK, legrosszabb esetben ez és ez lesz, ennél csak jobban sülhet el a dolog. Ennek van egy olyan előnye, hogy az esetek többségében messze nem a legrosszabb kimenetel történik meg, és akkor örülök, mint majom a farkának, de még akkor is ha nem teljesen pozitív a kimenetel, szinte mindig jobb, mint az általam elképzelt legrosszabb, és így kevésbé van rám negatív hatással. 2) Végiggondolom a különböző lehetőségeket, kimeneteleket, de utána mindig csak a következő lépésre koncentrálok, aztán majd ha azon túl leszek jöhet a következő és így tovább. Ez nehéz, hogy ne térj vissza újra és újra a "de mi lesz ha..." végtelen körbe, de ilyenkor arra kell koncentrálni, hogy "nem tudom mi lesz ha, de holnap ez és ez lesz, aztán majd meglátjuk merre haladunk tovább".

Kitartás! :)

Mi köze kettőtöknek egymáshoz? Nagy a világ, nem veszitek ki egymás szájából a kenyeret.

Ennek a kérdésnek nincs értelme.