Mit kéne tennem, tudomásomra jutott, hogy az idős anyukámmal ezt csinálja az unokája?

Egy ilyen kapcsolat nagyon építő jellegű és szeretetteljes is tud lenni. Dédi nyilván nem mászik már a fára, hogy cseresznyét szedjen a kicsiknek, de ha pl. együtt sütnek pogácsát vagy díszítik karácsony előtt a mézeskalácsot, az akár jó is lehet.

De nyilván ismerni kellene a kontextust is.

A kamugyáros kérdezőnk ismét alkotott!

Lefogadom, hogy az a gané unoka még a hűtőbe sem jó helyre pakol be, sőt nem is tudományosan dug!

Annyira felismerhető a stílus, ugyanaz a mondatok felépítése, a dramaturgiai ív.

Ha filmeket csinálnál, a harmadikra már senki sem ülne be, mert már a film eleji oroszlánordításnál tudná mindenki, hogy mi lesz a film vége.

Veszed a fáradtságot és időt rászánva elmész személyesen az édesanyádhoz. Lehet, sikerül akkor, amikor ott vannak a gyerekek.

Aztán megbeszéled az anyukáddal, mit tapasztalsz és mik a fenntartásaid.

Szerintem mikor mennek a gyerekeikért, foglalkoznak a dédivel, win win helyzet. Amíg le tudja foglalni magát egy Öreg, lassabban épül le.

Ha nem fogja bírni, szólni fog.

Alapvetően édesanyád dolga, hogy elvállalja-e a gyerekfelvigyázást vagy sem. Ha az a típus, aki nem tud nemet mondani és úgy érzed, hogy sok neki, jelezheted a tesód felé, hogy nem akarja mondani, de nagyon fárasztja a felvigyázás, ki kellene találni kíméletesebb megoldást.

Egyébként nyarakat töltöttem a 80+-os nagyapámékkal a gyümölcsösükben és nagyon élveztem. Bízom benne, hogy ők is. Férjem nagyanyján is azt látom, hogy feltölti a dédunokázás, pedig nála már nagyon kell arra vigyázni, mennyire terheljük. Igaz, őket nem hagyjuk kettesben, mert a gyerek gyorsan mozog, a dédi pedig nehezen.

Ebbe te ne szólj bele, nem a te dolgod.

Amíg ő úgy érzi! hogy bírja, addig hagyd rá, pont.

Mamám is nehezen tudott járni 62 évesen, mégis szeretett ránk vigyázni mert akkor sem a fájdalmaival volt elfoglalva, hanem velünk. Tudtuk, hogy nem terhelhetjük le, de neki jól esett kiszakadni a mindennapokból.