Túlreagálom a dolgokat, vagy ez tényleg bántó lehet?

Nemrégiben kezdtem antipszichotikumokat és -depresszánsokat szedni és amióta szedem még inkább úgy érzem hogy hajlamos vagyok túlreagálni, megbántódni vagy feldühődni dolgokon. Jelenleg nem igazán tudom eldönteni, hogy unokatesóm miért tett egy bizonyos megjegyzést, és hogy jogos volt-e.

Szóval a történet annyi, hogy néhány napja találkoztam egy kortárs uncsitesómmal, akivel egyébként jól elbeszélgettünk. Csak aztán egyszer feljött a család téma, ahol azt fejtegette, hogy nekem mennyivel könnyűbb egyke gyerekként, hiszen több mindent megkapok. Nos, ez lehet néhol tényleg igaz, de nálunk nem igazán. És nem teljesen értem ezt miért mondta ezt, mikor pontosan tudja, hogy mi a háttérsztori és miken mentem én is keresztül. Nagyon gyorsan összefoglalva alkoholista és szerencsejáték függő az apám, aki öngyilkossággal és társaival zsarol ha elhagynánk. Kiskoromban majdnem utcára kerültünk a svájci frank alapú devizahitel fizetési problémái miatt. A hitelmoratórium óta egy fokkal jobb a helyzet. De mamám továbbá is a nyugdíj mellett azért dolgozik, hogy tudjuk tartani az anyagiakat. Anyukám fizikálisan is belebetegedett a dolgokba, ezért ő csak heti 20 órában tud dolgozni. Apám meg avarage érettségi nélküli ötvenes éveiben járó alkesz. Ami kevés pénzt megkeres, azt is piára költi leginkább. Szóval meg tudunk élni, de spórolni kell a dolgokkal és nyaralást, étterembe menést, új berendezést stb. nem engedhetünk meg, hiszen még mindig fizetni kell a hitelt. A legnagyobb értékem kb a telóm(120 ezer) amit még online oktatás miatt vettem, mivel nem lett volna miről tanulnom, hiszen se laptop, szg. és az előző telóm meg már 4 éves volt,nem bírta volna a strapát. Ezt a telefont is saját gyűjtött pénzből vettem. Diákmelózok, hogy legyen miből külön gazdálkodnom és ne anyukám terheljem. Minden új ruhám, szobadíszem stb. saját pénzből veszem. Egy jómódúbb rokonomtól kaptam számítógépet és nyomtatót, hogy segítse a tanulásom. Ez az egyetlen nagyobb értékem még amiért hálás vagyok, de ez se csak úgy az ölembe hullott a szülőktől. Szóval én úgy érzékelem, hogy semmivel nem kapok többet, mint több gyerekes családokban élő gyerekek.

Ezzel szemben ennek a rokonomnak 2 testvére van. Van egy jól menő vállalkozás a családjukban, és mellette munkahelyen dolgozik a családapa. Alapjáraton egy házban élnek, de van egy üres telkük is. Az elmúlt évek során 2 ingatlant is vettek, amit kipofoznak és majd eladnak.(vagy odaadhatnak a gyerekeknek, ha kirepülnek, mivel azt is sérelmezte, hogy egykeként majd a szülők csak úgy ideadják a házat nekem ha felnövök) Természetesen a 3.gyerek után járó 10 milliót is felvették és még ki tudja milyen juttatás jár a gyerekek után. Ők sem gazdagok, de jól gazdálkodnak a pénzzel és van érzékük ehhez. Nincs függő vagy beteg a szülők közt. Van tv a 2 nagyobb gyerek szobájában és a szülők szobájában is. Van laptop meg számítógép is. Nyaralni is szoktak menni -bár nem minden évben- a Balatonra. Néhány éve engem is elvittek velük ingyen és bérmentve, mivel tudták, hogy mi nem nagyon tudunk elmenni. Unokatesóm nem dolgozik, szóval vagy a gyűjtött pénzét költi vagy amit adnak a szülei. Összességében tényleg egy átlagos család, ahol nincs senki elkényeztetve de megkapják amire szükség van. Nyilván nem látok bele a családjuk mindennapjaiba, de az alapján amit tudok, úgy érzem nem volt fair, amit mondott. Nem hinném, hogy több mindent kapnék, mint ő. Lehet túlreagálom, de nagyon rossz érzés volt ezt hallanom, mert olyan volt mintha csak invalidálni akarná az érzéseim.

Szóval szerintetek a leírtak alapján kinek van inkább igaza? Mert én leginkább azt érzem, hogy amivel többet kaptam nála, az trauma meg diagnózis. Szóval jól jönne egy megerősítés vagy rácáfolás a dolgokra. Bocsi, hogy hosszú lett, de a családban nem akartam ezt megvitazni, a néhány barátom pedig nem terhelném ezzel...itt meg hátha van pár kedves segítőkész ember:)

Előre is köszi a válaszokat!

17/l