Szerintetek ez annak a jele hogy megutáltam a nevelő apamát? Vagy miért nem szeretek vele egy légtérbe lenni?

Tehát eléggé lelkis lány vagyok, minden olyan dolgon tudnák sírni, de nyilván nem mutatom ki, az igazi apámmal nem tartjuk a kapcsolatot, sokszor probált màr felkeresni de anyám nem engedte, tudom hogy van fent facebookon meg igy kb tudok rola egy pár dolgot, illetve a tesojairol meg a tobbi "rokonomrol" ugymond.. de en ugy vagyok vele hogy én biztos nem tudnám magamtol felkeresni egyiket se. Na de lényeg a lényeg a lényeg, elvileg én kiskoromba imádtam a nevelő apukám, meg ő is engem. De most igy tini koromra, vagy is inkább 9,10 éves korom óta ez változott, Rengeteget veszekedtunk sokszor anyám ugy megvert apám miatt mert h en "beszoltam" neki hogy a földig húzott. És azt még hagyjuk, 10,9 éves lehettem maximum. Minden miatt kotekedett velem, bunko volt, be szólt, én meg nem hagytam magam. Mostmár nagyobb vagyok, inkább a szobámba vagyok, ha valaki jön ki se megyek, nehogy megint vita legyen, mert nem szeretném magamat le égetni. Megprobálok nem menni velük sehova. De vannak neha olyan szituk amikor pl a nevelő apám visz orvoshoz, vagy ilyen helyekre, es ha egyedul vagyok vele,vagy ha jon az öcsém, egyszerűen rosszul érzem magam a jelenlétébe. Vagy ha mellé kell üljek előre, egyszerűen rossz érzésem van, es mindig azt várom hogy érjek màr haza. Nem szeretek vele sehova egyedul menni mert egyszerűen rosszul érzem magam körülötte. Mamám szerint ez azert van mert egyaltalan nem szeretem, es irrital. Szerintetek?