Szerintetek ez annak a jele hogy megutáltam a nevelő apamát? Vagy miért nem szeretek vele egy légtérbe lenni?

Koszonom a válaszokat! 3. Talán legbelül lehet egy picikét szeretem, de én egyaltalan nem így érzem.

2. Igazából, ha másokkal veszekszek egyaltalan nem vagyok ilyen,de mondjuk észrevettem magamba azt, hogy mindig probálom kerülni a vitát, lenyegtelen hogy kivel mikor hol, egyszerűen nem szeretek veszekedni. Szüleim is neha veszekednek. És ami szerintem jó az egészbe, hogy én már most úgy fogom fel ezt az egeszét hogy én egyáltalán nem szeretnék ilyen lenni, sőt nem is leszek, észrevettem magamon azt is h elegge család centrikus vagyok,vagyis mar most elszoktam képzelni, hogy pl lesz egy családom, 3 gyereket szeretnék, meg h tényleg ilyen szülő nem szeretnék lenni mint az én szüleim. Én allá írom hogy tényleg akármit kérek pl kaja ruhák megkapom. De sokszor már abbol is eleggem van hogy akkor mondja apam h "mas gyerek örülne neki ha megkapna mindent, én meg egy bekepzelt undorító lány vagyok" anyam se amúgy egy angyal, amióta céget allapitottak még rosszabb lett minden, folyamatosan veszekednek,anyámnak is olyan be szolasai vannak, meg sokszor ki tör rá jön az 5 perc, és mindenkivel kötekszik, vagy "így a pénz ugy a pénz" neki mindig minnél több kell. Pár napja voltam apámmal pszichológusnal, de ha tudom azt h apám visz inkább else mentem volna, és olyat kérdezett a pszichológus apamtol h mit talál bennem jónak, mire büszke, apam meg valaszolni se tudott, Igazából nekem ez nem fáj, mert őszinte leszek leszarom, nem is az igazi apám hála istennek. Csak még is maga a szituáció volt kinos. Tényleg mar else tudom donteni h kivel van a gond, velem vagy velük..