Egy örökség miatt rengeteg a düh bennem rokonságom felé. Hogy tegyem túl magam rajta?

Gondolom nem egyedi sztoriról van szó...

Röviden leírom: egy gyerektelen nagynéninkről van szó, akit jelenleg egy szociális intézményben ápolnak, ahova tavaly került be. Előtte a saját otthonában kapott szakszerű segítséget. Az ellátásába, majd az ápolási díjba is jelentős összeggel beszálltam, amit kicsit kevesebb, mint 10 évig fizettem is neki rendszeresen. Mivel külföldön élek évente csak néhány alkalommal tudom látogatni addig az unokatestvérem, mivel egy megyében élnek sokkal gyakrabban tudta ezt megtenni. Nagyon régen megegyeztünk, hogy a lakását fele-fele arányban fogjuk megörökölni.

Az év elején viszont szólt az unokatestvérem, hogy nem kell már fizetnem, mert ezentúl ezt megoldják máshogy. Kiderült, hogy kiadták a lakást és ebből finanszírozzák az ellátást. Én ezt alapvetően jó ötletnek is tartottam, nem is gyanakodtam, aztán néhány hete kiderült, hogy az egész lakás az unokatestvéremre lett íratva, ráadásul már egy éve annak, hogy ezt elintézték egymás között. Az egészet a hátam mögött intézték, én ezt nem is tőlük tudtam meg!!! Igazából azt se szerették volna, hogy én ezt idő előtt megtudjam. Álltólag nagynéném kérése volt, hogy maradjon titokban, mert hogy szeretetben akar meghalni.

Mikor rákérdeztem unoktestvéremnél, hogy akkor az ápolási díjat vissza fizeti-e nekem, akkor csak a kifogásokat kereste, hogy hát sokba került neki ez a lakás, az illeték is másfél millió forint volt, most ezt nem tudja megtenni, de majd valahogy kárpótol. Bármikor, amikor rákérdeztem, hogy mégis hogyan akkor csak hebeg-habog, meg hogy mégiscsak ő töltött több időt nagynénénkkel ő látta el, ismeri jobban stb...

Nagynéném tényleg nagyon rossz állapotban van, nem mindig gondolkodik tisztán, nem emlékszik dolgokra. Azon agyalok folyamatosan, hogy hozzam-e fel ezt neki, vagy hagyjam abban a tudatban, hogy nem tudok róla... Rettentő nehéz döntés ez, mert ha fel is hozom ezt neki, nem biztos, hogy van értelme.

Alapvetően tudom, hogy semmit nem tehetek, hiszen ha ő így döntott, akkor ezt el kell fogadnom, mégis rohadtul becsapva érzem magam.

Nagyon csalódott vagyok, nem is a pénz és az elvesztett örökség miatt, hanem ahogy ezt megtették!!! Nyilván jól jött volna nekem is ez az örökség, meg számítottam is rá. Tele vagyok düh-vel az unokatestvérem felé, hogy miért kellett ezt így csinálni? Milyen ember az ilyen?

Mikor fogom tudni magam ezen túltenni, hogyan győzzem le magamban ezt a dühöt? Borzasztó rossz így élni.

Akinek hasonló sztorija van az hogy oldotta meg? Tanácsokra, történetekre vagyok kiváncsi. Köszönöm előre is!