Másnak is családi botrány lesz mindig a karácsonyból?

Hógyne!Az idei! :D :D

Asszonypajtás "mert én azt tudom" módon vette meg a fát. Meg a szaloncukrot -mert nem tudta kivárni, hogy 22-étől én mindent elintézek, mivel addig dolgozom.

A fa görbe, mint a macif*sza, vett valami ótvar "dizájnszaloncukrot", amit már a gyerekek (18, 21) is lefikáztak, hogy nekik jobb lett volna az egyszerű zselés.

Ott nyavalygott, hogy egy igazi balf*sz vagyok, hogy egy kwafát nem tudok befaragni a helyére rendesen. Mindezt ~120 dB hangerővel. És így tovább,folytatván a vacsorával (annak sz*rozásával).

A káosz kellős közepén megszólal a telefonom, a főnököm hív, hogy dupla pénzért le kellene szaladni az osztrák határra egy előrakott pótkocsival, mert sajna ezt elfelejtette.

Ó, mondom, azonnal indulok. Csak hogy menekülhessek a szituból. Ahogy elkezdtem öltözni, a két gyerek is, velem együtt.

Szinte egyszerre mondták:"Tudod mit, apa? Megyünk veled. A kamionban legalább nyugi van".

Most is hárman vagyunk itthon, asszony azt hiszem, a szüleinél, talán. De nem hajlandó kommunikálni velünk. Igen, a két gyerekkel se. :D

Én se... pont ezt írtam fentebb. Akik egy háztartásban élünk, nem szoktunk egymással balhézni. Vagyis kis apróságokon persze előfordul, de ezeket karácsonykor félre tudjuk tenni.

Ezen kívül nem nagy a rokonság. (Hogy ez szerencse, vagy pech, nézőpont kérdése.) Így ez a rokonlátogatós népvándorlás sem divat nálunk az ünnepek alatt. Inkább otthon vagyunk és szűk körben töltjük az egész három napot.

Amióta olvasgatom a családi kapcsolatok témát, látom, hogy milyen töménytelen defektes, idióta ember van, akik úgy teszik tönkre a gyermekeik, és a saját életüket is, hogy nem is tudnak róla.

Látom, hogy mekkora nagy kincs az, hogy normális, szerető családban élek, mert ez nem mindenhol van így.