Miről lehet beszélgetni egy 4-6 éves gyerekkel?

Nem kell, ha nem akarod.

Engem nem igazán "érdekeltek" a kicsik, mikor hozták őket. Szórakoztassa őket az, akinek kedve van hozzá, én elvoltam a kis világomban. :)

Aztán, ahogy nőttek, olyan 8-9 évesen már odafigyeltem rájuk, elkezdtem beszélgetni. Már tini mindkettő és imádjuk egymást, de amíg kicsik voltak, szerettem őket, persze de nem tudtam mit kezdeni velük.

De nekem ez főleg abból is ered, hogy 14-15 éves korom óta tudom, hogy nem lehet gyerekem egy betegség miatt.

Vezetni kell a figyelmét, és nézni mi érdekli.

Megkérdezed mi a kedvenc játéka, ki a legjobb barátja/barátnője.

Mit szeret az oviban és mit nem.

Sokáig úgy sem köti le a figyelmét általában, hanem játszani akar. Hát játszatok valamit. Ne számítógép és képernyő legyen...

A "milyen az ovi", "mi leszel ha nagy leszel", "mi a jeled" kérdéseket szívből utáltam, mert nyilvánvaló volt, hogy le se tojják a választ (sőt nekem is unalmas téma volt), csak úgy kérdeznek valami hülyeséget a kis hülyétől kötelességtudatból. Tipikus rokon-kérdések, amiket azok tesznek fel, akikkel csak ünnepekkor találkoztok, és ha nem lennétek rokonok, egy mukkot sem szólnátok egymáshoz, de így muszáj. Az idétlenül túljátszott meglepődésekről, örülésekről, húházásokról, juuuujjogásokról ne is beszéljünk... Örülök, hogy már felnőttem, és senki nem viselkedik velem ilyen hülyén, és nem néz ennyire csököttnek.

Ha beszédes, fog ő beszélni hozzád, és témaválasztásként kiindulhatsz abból, amit mond. Ha visszahúzódóbb, akkor csak akkor szólj hozzá, ha tényleg van kedved, és valami őszintét tudsz mondani/kérdezni. Az erőltetett, kényszeredett beszélgetések gyerekként is pont olyan kínosak mint kamaszként vagy felnőttként.