Miért utálják, ha valaki más?

1. Alapvető evolúciós pszichológiai jelenség, hogy tartunk az ismeretlentől, a hordánkhoz csapódó ismeretlen egyedektől és a csapat védelme érdekében a kilógó viselkedést kirekesztéssel honoráljuk. Mert ami más, az - amíg a haszna be nem bizonyosodik - veszélyezteti a csapatkohéziót.

2. A ti esetetekben kisebb részben van erről szó. Nagyobb részt olyankor viselkednek így az emberek, ha a másik sikerére vagy akár csak a sikerének lehetőségére irígyek, miközben ők nem tudnak vagy mernek meglépni valamit. Lehet, hogy a testvéred pl. egy viszonylag jól kereső marketinges, akik pl. szeret főzni, és legszívesebben egy cukrászatot nyitna, amihez megvan a főzési és a pénzügyi tudás fele, de nem mer lépni és kockáztatni, és míg ő viszonylag kényelmesen él, közben tudat alatt rágja, hogy ugyan most teneked rosszul/nem jól megy, nem kis esélye van, hogy bejön neked az üzlet - és talán meg is gazdagszol belőle -, míg ő marad az önmegvalósításban, ahol volt. Ezt a feszültséget ő csak úgy tudja enyhíteni, hogy vagy sajnálkozik a - kiheverhető - kudarcaidon, és mondja belül hogy "Lám, milyen szarul megy neki. Nekem meg megvan mindenem." (ami nem igaz vagy passzív agresszívan mondja, hogy "Maradjon így (a siker)" = "Ne b@szd el legközelebb!".

3. Az emberek általában nem tudják ezt tudatosítani, emiatt a saját sikertelenségüket a másikon verik le. Én. pl. a magyar bruttó átlagkeresetet meghaladó nettóval rendelkezek hivatali munkából, de ez nem elégít ki, és irigykedéssel tekintek azokra, akik meg tudták/merték lépni, de mindig vigyázok, hogy ez sose befolyásolja a viselkedésemet azokkal szemben, akik meg merték lépni.