Belebetegedtem a hiányába?

Sajnos jó pár éve pontosabban hét éve elhunyt a dédimamám aki számomra a mindenemet jelentette. Azóta kétszer kerültem kórházba depresszióval. Rengetegszer úgy gondoltam,hogy utána megyek sok öngyilkossági kísérletem volt emiatt a halál eset miatt. Emellett sok minden összejött amik miatt szintén kikészültem de az ő halála számomra az ami depressziót váltott ki belőlem. Képtelen vagyok elengedni bárhogy próbálkozom még ennyi idő elteltével sem tudom elengedni. Már ott tartok,hogy a depresszióm miatt konkrétan gyógyszereken élek. Gyakran sírok a mamám után próbálom elfogadni,hogy ő már nincs de a szívembe mindig élni fog. Tisztába vagyok azzal,hogy kissé beteges,hogy ennyi idő után sem tudom elfelejteni de úgy érzem bele betegedtem a hiányába. Amikor kórházba voltam hallucináltam és őt láttam szellemként magam előtt. Egy kedves ismerősöm a kórházba azt javasolta,hogy próbáljak meg ne ennyire ragaszkodni bárkihez is hisz az lesz mindig a végeredménye,hogy ha bárkit elveszítek magam körül kifogok minden egyes alkalommal készülni amit én természetesen nem szeretnék. Vannak jobb napjaim amikor úgy érzem minden rendben utána újra eszembe jut a mamám és rám tör az a jó ismert sírógörcs. Persze vannak akik szeretnek és támogatnak nem vagyok egyedül de még mindig sokszor érzem azt,hogy a mamám nélkül nem szeretek élni csakis a szeretteim miatt tartok ki. Mit tehetnék,hogy jobb legyen mert már szerintem sem egészséges,hogy ennyi év után még mindig nem tudom feldolgozni a sokkot ami ért..