Rossz ember lennék, ha a macskám elvesztése a nyáron jobban megviselt, mint most a nagyanyámé? Nyilván nem volt szoros kapcsolatunk valamint egész életében éreztette mennyire tesz a család ránkeső részére.

Hát én abban sem vagyok biztos, hogy a temetésre akarok-e menni. Hiszen gyűlölöm a család másik részét. Aztán lesz még a házzal is probléma, hiszen a család másik részének (a kedvenceknek) célja lehet az apámat kisemmizni abból a bűn gyenge örökségből, ami lesz.

Én csak azóta nem beszéltem vele, mióta fullra leépült. Persze kétszer kb. erőszakkal berángattak az elfekvőbe. Na az sem volt szép látvány, ami ott volt.

Egyszerűen úgy vagyok vele legyen az ki akiket szeretett. Sajnos a rossz családi kapcsolatok egyik hozadéka szerintem, hogy kevésbé fontos családtag elvesztése kevésbé visel meg.

Amúgy ez egy bonyolult történet. Mert volt ezen az oldalról nagyapámnak egy testvére, akinek a házában éltek ezek a gyökerek. Na az vagy 10 éve meghalt és ezek kiakarták semmizni az örökségből a család gazdagabbik részét. Mondván ők gazdagok mondjanak le a javukra. Szerencsére nem tették meg és jól összevesztek velük plusz azóta is pereskednek.

Na most az apám sajnos nem a legélesebb kés a fiókban és szeret inni is. Kinézem belőlük, hogy leitassák és rávegyék olyan papírok aláírására, amire nem kellene.

Nyilván a papíron unokatestvéremre akarják átjátszani a házat, mert a lánya a nagyapám halála után rá íratta a részét. Annyira undorító ez az egész.

A temetésre visszatérve nyilván kibeszélnének, ha nem mennék, de engem már nem nagyon érdekel a városban bárki véleménye is. Főleg, hogy nem itt tervezem a jövőt.

Most még egy dolog, ami 10 éves gyerekként is rosszul esett. Most 26 vagyok egyébként, de nem vagyok az a típus, aki felejt.

Karácsonyozni mentünk oda ilyen ebédszerűségre. (Ez pár éven belül teljesen abbamaradt.) Na most mit csinált? Kihívta a kedvenc unokáját aztán, amikor kinéztünk mit csinálnak azt láttuk, hogy épp valamivel (gondolom pénzzel) tömködte a zsebét. Mi meg a nagy semmit kaptuk. Most lehet mondani. Azért, amikor kicsi valaki az ilyen dolgok eléggé megmaradnak.

Aztán, hogy télen kórházba került ment a lelki terror, hogy nem mentem be. Bár kétszer beadtam a derekam, de sok köszönet nem volt benne.

Lehet, bár a család azon részével úgyse kell bratyizni meg szóba elegyedni.

Amúgy a nagyapám egy fokkal jobb volt. Hozzá mentem is nem egyszer a kórházba és nem is volt ennyire egyoldalú. Viszont miután meghalt na onnantól, mintha nem is léteznénk. Mondjuk ő fejben a végére is rendben volt.

Mondjuk abba azért rossz belegondolni, hogy évről évre fogy az ember ideje.