Meddig terjed az erkölcsi felelősség ilyen helyzetben?

Én ebben az esetben úgy gondolnám, hogy nekem szállásadó szerepem van, nem szülői szerepem.

Szóval én visszautasítanám az erkölcsi felelősséget. Ha a szülők nem bíznak meg a nagykorú gyerekben, akkor ne engedjék bulizni, ne adjanak neki pénzt, stb.

Ket iranyba lehet felelossege:

1. Itatta e vagy buzditotta valamire a gimist? (Pl. Buli elott otthon is koccintott e vele eskoszonz el menj azt jol aztasd el magad!

2. Ha megis valami baj lett, szolt e utolag legalabb a szuloknek?

Mert abban van felelossege, hogy foloslegesen ne buzditsa hulyesegre es ha tortent baj, akkor esetleg szoljon a szulok ek vay legalabb utolag ne tagadja le hogy igen bizony volt gond de rabiztak a "felnott" gyerekre otthon mit vall be.

Termeszetesen ha a szulok jeleztek mit tartassanak be a gyerekukkel akkor az mas. Akkor van felelossege. De utolag leszidni mert pl miert nem mondta erjen haza hajnali ketzoig a gyerek az azert nem az o prpblemaja. Foleg ha lehet a gyerek nekik azt mondta vigyazok magamra majd jovok.

Semmiféle erkölcsi felelőssége nincs. Ha a szülők kontrollálni akarják (ami persze ostobaság lenne), akkor ne engedjék, hogy máshol aludjon. Menjen be autóval apuka éjjel a megbeszélt időpontban a megbeszélt helyre, és várja ott a fiacskáját.

Amúgy a szülő is csak utólag szembesül a tényekkel. Pl. részegen jött haza a gyerek? Utólag lehet vele veszekedni, de a lerészegedést már nem lehet visszacsinálni.

Társadalmi norma, így erkölcs sem lehet törvénnyel ellentétes. Törvényeink szerint aki betöltötte 18. életévét az teljesen cselekvőképes, senki sem korlátozhatja magánéletének vitelében. Szakmai életében (iskola, munka, sport...) persze lehet főnöke.

A Ptk. szemlélete nagykorú gyermek tartására:

XXII. Fejezet

A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása

4:219. § [A rokontartásra és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó szabályok alkalmazása]

A nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályait és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

4:220. § [A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultsága]

(1) A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztatnia kell.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése. Nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely a jogosultnak nem róható fel.

(3) A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha

a) a gyermek a tartásra érdemtelen;

b) a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget; vagy

c) ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

(4) A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.

(5) A szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására rendkívül indokolt esetben kötelezhető.

4:221. § [A tartásdíj mértéke]

A tartásdíj mértékének meghatározásánál a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét kell figyelembe venni.

4:222. § [Tájékoztatási kötelezettség a tanulmányok folytatásáról]

A továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt - kérelmére - köteles tájékoztatni a tanulmányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről.