Miért én vagyok a hibás, ha nem vagyok 8 éves és nem tudok egy 8 évessek mit kezdeni?

Két héten át visszamenni babázni...

És ha megpróbáltátok volna, hogy egyik nap babáztok vele, a másik napon pedig ő "nőjjön fel" a ti játékotokhoz. Pl. netezzen veletek, vagy menjen veletek együtt strandolni, vagy könyvtárba, vagy a többi barátaitokkal együtt hülyéskedni, táncolni, szórakozni... persze csak olyan időpontban, olyan körülmények között, ahova egy 8 évest el lehet vinni...

de adhattatok volna a kezébe egy könyvet is, vagy nézzen veletek együtt tv-t, ... de ti meg sem próbáltátok, csak a sértettség, hogy bébiszittert akartak csinálni belőletek a felnőttek.

Ha valóban szereted az unokatesódat, mint ahogy itt írod, "persze, hát az unokatesóm"... akkor egy kicsit több megértéssel kellett volna kezelni ezt a dolgot.

Szerintem egyik oldal se csinálta jól, pedig én is emlékszem hogy annó minden kis gyerekkel úgy gondolta az ismerősi kör, hogy majd én meg öcséim játszunk, sőt legkisebb öcsémnél is idegesített még ez kezdetben.

Itt a felnőtt rétegnek a hibája az, hogy alapból nem is akartak a kislányra vigyázni. A gyerekek pedig valószínűleg eléggé ellenségesek voltak ez iránt a dolog iránt.

Kedves hisztis tinédzser!

teljesen igazad van, ez nem a te hibád volt, hanem a szüleidé.

Alapvetően ők hibáztak akkor amikor

1. nem tanítottak meg arra hogy a vendéggel hogyan kell bánni

2. nem tanították meg neked hogy az ha az ő vendégüket te megfelelően kezeled az a szüleidnek segítség

3. nem tanították meg neked hogy következménye van annak ha ők kérnek valamit te meg hisztiből nem csinálod meg

4. olyasmit vártak el tőled amire nem vagy képes, tényleg nem vagy 8 éves, érzelmi szinted talán a 6 évesnél lehet

5. nem tisztázták veletek előre, hogy milyen következményei lesznek annak ha megsértitek a vendégeiket.

Amúgy igen, a szüleidnek kellett volna a 8 éves gyerekkel játszani, hogy ti a testvéreddel a tini dolgaitokkal foglalkozhassatok ők meg ne tölthessenek együtt felnőttekkel normálisan pár napot, miközben a felnőtt vendégeiket is ők szórakoztatják, rendben tartják a házat a vendégek mellett, főznek és kiszolgálnak mindannyiótokat.

Szerintem a szüleitek is belátták hogy hibáztak és most legalább utólag megpróbálják megértetni veletek hogy következménye van annak amit az ember tesz - vagy jelen esetben nem tesz.

Előre szólok, hogy erre a nyárra ti a tesóddal is elfelejthettek mindent, amit amúgy természetes módon elvártatok volna a szüleitektől, hiszen ha 4 napig sem voltatok képesek együtt lenni nekik fontos emberekkel, akkor ezt nyilván viszonozni fogják azzal, hogy ők meg veletek nem lesznek olyan kedvesek ahogyan ti szeretnétek.

Öcsémmel mi is általában így jártunk, jöttek a fiatalabb rokon gyerekek és a felnőttek úgy gondolták, hogy ha beküldik őket hozzánk, mi majd szórakoztatjuk őket. Voltak kb. 5-en, fiúk-lányok vegyesen, kb 7-11 éves korig.

Mondjuk mi szórakoztattuk is. Mivel társasunk, babáink nem voltak, ezért elő a konzol, mentek a versenyzős meg a verekedős játékok multiplayerben, a gyerekek iszonyúan élvezték. Néhányuk egész taktikusan tudta már csépelni a többieket Soul Caliburban.

Erre jöttek a szülők és nem tetszett nekik... Pedig a gyerekeknek tetszett, nem volt sírás meg hiszti, kivárták mindig a sorukat, tök jól elvoltak.

De "Hát hogy merünk nekik ilyeneket mutogatni???".

Bocs, ránk bíztátok, ezzel tudtuk őket lefoglalni, mit gondoltatok, körjátékot fogunk játszani?

Többet nem küldték őket be hozzánk. Gyerekek azóta felnőttek, egyik sem lett sorozatgyilkos.

Mennyi idősek vagytok és mennyi időre gondolták a szülők rátok bízni az unokatesót? Ha fél napokra, míg ők elvannak máshol és teljes mértékben a ti felügyeletetek alatt lett volna, az mindenképp kiszúrás. Ha mellettetek lettek volna, de csak szórakoztatni kellett volna néha, az még vállalható.

A korkülönbség sem mindegy. 14 évesen már marhára nem esik jól visszamenni dedósba és a 8 éves világában maradni, míg nálatok nyaralnak. Van egy 6 évvel fiatalabb hugom, tudom milyen. Mondani könnyű, hogy csak barbizz vele néha meg játszd azt, ami őt érdekli. Iszonyúan unalmas és terhes azt színlelni, hogy én egy barbival akarok szerepjátékozni. A tinik egyáltalán nem akarnak gyerekes dolgokat csinálni, hallgatni vagy mosolyogva bevonni a kisebbet a dolgaikba. Nem fog olyan felhőtlenül táncolni egy videó klipre a 8 éves társaságában, mint a korosztályával. Nem fog nekiállni netezni tanítgatni sem, ha nincs a kisebb gyerekek pesztrálásához alapból kedve. Nem mindenki alkalmas erre, és a hormongőzös tinik annál is kevésbé.

Inkább a szülők elgondolásában látom a hibát. Elmondták előtte, hogy 2 hétre hozzátok csapódik az unokatesó és feladatotok van vele, míg ők egymással foglalkoznak?

Még azt sem tartom elfogadhatónak, hogy kitalálták nektek a futós programot, aztán kiderült, hogy ti futtassátok le, tehát nem résztvevők, hanem animátorok lesztek. Én is szívesen elvagyok a családdal a Margit szigeten, de úgy nem pihentető, ha közben egy 8 évesre kell figyelnem. Főleg akkor bosszantó, ha odaérve tudom meg, hogy nem kapcsolhatok ki, mert vigyázni kell egy gyerekre.

A fő kérdés tehát, tisztázva lettek előtte a részletek vagy nem?

13-as tipikusan az a gondolkodásmód, amiben a kérdésben szereplő szülők is operálnak...

Nem irigylem a környezetedben élőket, de hogy az én családokból úgy repülnél, mint a szél, az is biztos. Mindenkinek kötelessège elviselni mindenkit meg mindent, mert hát fél/ órát ki kell bírni. Nálunk is volt ilyen, azóta meghalt. Nincs is azóta idióta színjàték.