Volt már olyan, hogy a párod családjából megalázott valaki, vagy a te családod alázta meg a párod? Mi volt a szituáció? Hogyan kezeltétek?

Volt. Egyik exem anyukája egy kiállhatatlan nő volt. Mikor náluk voltam, épp csak, hogy köszönt, de néha azt sem csak dünnyögött magában valamit. Amikor felajánlottam, hogy segítek neki takarítani, akkor megkaptam, hogy neki nem kell segítség (egyébként egy koszfészek volt az a ház). Ha meg nem segített neki senki, akkor rinyált, hogy: "Nekem senki sem segít. Mindig mindent egyedül kell csináljak, mikor úgy el vagyok fáradva." Bár, hogy miben fáradt el az rejtély volt számomra, mert nem dolgozott meg nem is főzött, csak max. magának a család meg egyen, ahol akar.

Aztán meguntam, hogy mindig panaszkodott rám hol ezért, hol azért, de leginkább, hogy létezek és próbálok segíteni a fián. (Ugyanis együtt takarítottuk a háziállatokat, meg locsoltuk a növényeket, stb, amit néha ő csinált meg.) Emiatt vége is lett, hogy a srác sem védett meg, csak már mikor elsírtam magam, hogy nem akarok többé olyan helyre menni, ahol gyűlölnek.

Ja, azt is hozzátenném, hogy a kedves mama kb. szerelmes volt a család barátjának lányába és minden áron "Alikát" akarta a menyének. Szóval innentől fogva fejre is állhattam volna.

Anyóssal inkább semleges viszonyunk volt. Nem kedvelt, ezt tudtam, de nem piszkált.

Összeköltöztünk párommal. Fél éve ott laktunk már, amikor egyszercsak arra érek haza a munkából, hogy anyós túrkál a ruhásszekrényben. (Pótkulcsot kapott) Azt mondta, hogy érzi, hogy drogozok, és meg akarta keresni. Meg egyébként se vagyok meltó a fiához, válogatott sértések, stb. Hazaért párom is, kérdezte mi történt? Anyós neki is előadta a drogos-elméletét, meg a nem vagyok hozzávalót, és a végére benyomta ezt a mondatot: amúgy is, nézz már rá, ugyanolyan lecsúszott alkoholista lesz, mint az anyja, olyan putrit csinál majd ide, mint ahol ők éltek.

Igen, az anyám az. Igen, putriba nőttem fel, mélyszegénységben. De engem megítélni, anyám rossz döntései miatt, jobban sértett, minthogy drogosnak képzel. Nem mellesleg tizenéve egyedül éltem, és pont a szégyenteljes gyerekkorom miatt hihetetlen finnyás vagyok a környezetemre. Ez a közös házra is igaz.

Párom csak kitartotta a kezét, nyugodt hangon elkérte a pótkulcsot, és távozásra kérte az anyját. Nagyon szomorúnak láttam. Tudom, hogy ő szégyenkezett az anyja helyett. Bocsánatot kért, hogy elmondta az anyjának a gyerekkoromat. Azóta már 3 év eltelt. Maximum családi összejöveteleken találkozok anyóssal, és csak udvariassági szintig kommunikálunk. Ő maga soha nem kért elnézést.

Anyósom.

Férjemmel 5 éve vagyunk együtt, van egy 15hós fiunk, 4 hónapja volt az esküvőnk.

Az első 3 évben szó szerint nem találkoztam, beszéltem anyósommal.

Férjemet 16évesen kirakta otthontól, hogy mostmár oldja meg az életét ahogy tudja. Így nagyon férjem sem tartotta vele a kapcsolatot.

Mikor terhes lettem azért felhívta az anyját, hogy ne a facebookról tudja meg az unokát.

Onnantól kezdett el nekem irogatni, de csak kioktatás ment folyamat, nem egyszer írtam neki, hogy úgy élem az életem ahogy akarom.

Mikor meglett a fiunk, akkor találkoztam vele először. Szombati napon jöttünk haza a kórházból, este 7re beállítottak csapatostól, kérdezés nélkül, hogy jöhetnek e. Nagyon kiakadtam, kapásból én szarul voltam nagyon, a másik, hogy első itthoni nap nem volt szükségem vendégekre.

Utána irogatott, hogy hogy neveljem a gyerekem, mert véleménye szerint szarul, szar anya vagyok, mert 6 hosan pl nem sétált, de csak az én hibámból, mert nem foglalkozok vele eleget...

Na aztán a 15 honap alatt 4szer látta az unokáját, de akkor is mi mentünk, mindig belekötött valamibe...

Most márciusban volt az esküvőnk. Nagyon szük körűre szerveztük. 2tanu párjaikkal, 1 fotós, meg egy barátnőm aki figyelt addig a fiunkra.

Férjem, mikor megtudtuk az időpontot, felhívta ismét az anyját, de csak hogy közölje, hogy lesz esküvő, nem hívta meg, meg semmi ilyesmi.

Eljött az esküvő napja, délbe beállítottak hozzánk anyósék. Köpni nyelni nem tudtam, hisz nem voltak meghívva. Már mind1, eljöttek, nézzék végig.

Már itt nálunk ment a pofavágás (itt volt a gyülekető, és ahogy jött még valaki neki úgy változott az arca) elmentünk a hivatalba, leült a folyosón, hogy ő nem szeretne bejönni... megsértődött, de foggalmunj sem volt, hogy min. Vége lett a szertartásnak, mindenki gratulált, jött fotózkodni, ő ült a hátsó sorban unott pofával.

Elmentem átöltözni, a kajánál nem a fehér euhámban voltam, mire visszaértem már ment a kiabálás. Anyós üvöltött férjemmel, hogy mert miért vett el engem, mert én egy ingyenélő kva vagyok, aki csak felcsináltattam magam, a gyereket meg leszarom... na férjem meg ordított vele, hogy takarodjon, vissza se jöjjön, az unokáját felejtse el, törölje ki a szamunkat.

El is ballagott. Az egész estét elrontotta ezzel. Sosem fogom elfelejteni neki. Azóta tiltottuk mindenhonnan, nem hallottunk felőle.