Elfogadjátok a párotok családját és ő a tiédet? Családi összejöveteleken részt vesztek?

10: Ez is nagyon jó! :)))))

(9-es vagyok)

Egyébként nálunk is az volt a helyzet, hogy apósommal sokkal oldottabb volt a kapcsolat a házasságunk elejétől fogva, mint a saját apámmal. Apám egy abszolút gondoskodó-szerető, de szigorú apa volt. Apósom meg laza, viccelődős - az én természetemhez nagyon közel áll. :)

A férjem az én családomat teljesen elfogadta de meg is tesznek mindent hogy kedvelje őket. Figyelmesek és friss házasság ide vagy oda vettek nekünk egy házat ott ahol a páromnak helyileg tökéletes. Ha megyünk étterembe alap dolog hogy a párom is meg van hívva, igyekszenek a kedvében járni mindenféle apró figyelmességgel.

Visszafelé sajnos ez nincs így, az én családom értelmiségi az övé nem, ezzel semmi baj nem lenne ha nem jönnének a "minek jársz egyetemre szülhetnél is én is azt tettem" dumával a szülei.

Nem szeretek találkozni sem velük mert nagyon érzékeny lelkű nő vagyok és egy megjegyzés biztos jut minden találkozásra ami miatt sírok. Emiatt biztosan le leszek pontozva de én nagyon spórolósra lettem nevelve és nem tudok azonosulni a "költsünk el mindent meg vegyünk fel hitelt is majd lesz valami" mentalitással, meg is szólnak ha látják hogy takarékosan bánok a pénzzel. Ezen kívül a párom anyja nem igazán tudja elengedni a gyerekét hiába felnőtt és sokszor belémköt.

Barátom jóba van a szüleimmel.

Én az apukáját nem ismerem, mert nem beszélnek, anyuája utál, szóval én nem járok oda, renegteg veszdkedés volt emiatt..

Párom utálja az én családomat, én utálom az övét. Ha az en családom csinál valamit, a gyerekkel ketten megyünk, ha az ő családjánál van valami, akkor ő viszi csak a gyereket.

Eleinte rengeteg vita volt ezen, de kompromisszumor kötöttünk, ez nagyon bevált.