Szerintetek én kellene emésszem ezen magam? Az én hibám?

A helyzet az, hogy egyedül élek, asztmám van és vérnyomásom mellesleg 18 éves vagyok és felettem lakik anyám tesója és a családja. A lényeg, hogy anyám elment kűlföldre és csak egy bizonyos összeget adott mindig nekem havonta ami elég volt a számlákra, ételre és gyógyszerekre meg épp egy kis tartaléknak, zsebpénznek. Ők pedig állandóan kéregettek, pénzt, ételt. Ételt szivesen adtam bármikor ami volt itthon de ott kissé felborúlt nálam minden amikor képes volt az utolsó darab ételt is elkérni( most lényegtelen, hogy mi volt az). Aztán nagyon lebetegedtem s egyedül voltam, rengeteg vizsgálatra kellet járnom biztosításom nincs így mindent én kellett álljak szóval nagyon kellett az a pénz amivel tartoztak én meg elsírtam magam a mostoha bátyámnak aki felment hozzájuk és foggalmam nincs mit mondott nem voltam ott de lényegében azt, hogy hagyjanak békén s ne kérjenek ők felnőttek egy szinte még gyerektől aki nem is dolgozik még pénzt plussz, hogy beteges is vagyok. Ennyit mondott ő el aztán nem tudom a többit. Erre felkapták a vizet s nem szólnak hozzám egyáltalán. Rondán néznek rám, mint egy utolsó...nem tudom mire. Nagyon rosszúl érzem magam mert szóltam a bátyámnak, hogy ne menjen oda, ne mondjon semmit ő mégis kötelesnek érezte mert már éveken át ezt csinálják velem amióta egyedül maradtam itthon.

És a családjuk egyik tagja sem beszél velem, kitöröltek a fb- ról. Szóval tényleg semmi.

Meg szivattak, hogy nem is vagyok beteg teszem magam, meg, hogy bulizok meg iszok...mikot tudják jól, hogy nem tudok mert naponta kell szednem a gyógyszereket és még mindig nem vagyok jól mert sajnos nem sikerűlt utánnajárni a problémámnak a karantén miatt.

De amúgy múlt évben is amikor korházban voltam el se jöttek hozzám, fel se hívtak pedig akkor még nem voltuk úgymond "rosszban".