Menthetetlenek lennének a szüleim?

Minden rossz szándék nélkül szeretnék írni a szüleimről.

Visszagondolva amikor még otthon éltem nem tűntek fel a furcsaságaik annyira. Azonban mióta elköltöztem egyetem miatt és Pesten lakom (ők vidéken), azóta egyre katasztrofálisabb a helyzet, amit otthon látok.

Az első dolog ami felerősödött az utóbbi időben az a rend hiánya, tulajdonképpen tisztaságról sem lehet beszélni. Kifelé a külvilágnak igyekeznek igényesnek tűnni (főleg anya), azonban otthon egészen más a helyzet. Példaként mostmár a volt szobámban lakik anya, mert nem férne el apa mellett, mert az egész hálószobájuk tele van ruhákkal, gyakorlatilag labirintust képeznek az ember méretűre tornyosulú ruha dombok, és a franciaágyon is csak épp annyi hely van, hogy apa tud rajta aludni.. Ez még kvázi oké is lenne, ha a konyhában nem éreznék rohadó szagokat, a wc ki lenne takarítva, egereket nem hallanék szaladgálni éjszakánként, nem lenne olyan szag a lakásban, hogy egyik testvérem már el se viszi oda a lányát és a másik testvérem is max csak katasztrófa turizmus miatt látogat el.

Egyszerűen eljutottam arra a szintre, hogy undorodom ebben a házban lenni abban az 1-2 napban, amit 2-3 hetente otthon töltök. Ez az igénytelenség nálam ott tetőzött, amikor megpróbáltam fogkrémet kérni, de azt mondta anya, hogy nincs... Kérdeztem akkor hogy mos fogat? A válasza az volt, hogy vízzel. Hm, akkor ezért éreztem, hogy van egy kis szájszaga. Ugyanezen az este megláttam apát cigizni kint, ahogyan nekidől kézzel az ajtónak, mint aki épp összeesni készül.. Kimentem segíteni - gondolván rosszul lett -, de kiderült, hogy ő csak annyit ivott, hogy már járni alig tud. Bekisértem a hálószobájába, ahol ironikus módon a kupac ruhákba beleesett ahogy csukta be az ajtót. Anya is látta a szitut, de ő annyival nyugtatott, hogy amikor nem éjszakás apa, akkor mindig ez van.

Mindeközben én segíteni szeretnék nekik, viszont a szemükben még mindig én vagyok a GYEREK, aki ne mondja meg mit csináljanak, plusz ne legyek "negatív" se, mert anya Szabó Péter féléket hallgat mindig, apát meg élből nem is érdekli mit tanácsolok, de legalább úgy tesz mintha meghallgatna.

Ti mit gondoltok a helyzetről? Hogyan tudnék ezen segíteni?