Mit tegyek a férjem teljes családja ellenem van már, de mégis elvárják vágjak mindenkihez jópofát és bocsássak meg és szeressem őket? (Hosszú)

Közeledik a karácsony és ilyenkor a férjem erőlködik, hogy a gyermekeit összehozza egy fedél alá. Ez régen is nehezen ment. Nagyok a gyerekek és hol az egyik, hol a másik, de valaki épp mindig úgy érzi haragszik az apjára, a világra, vagy fontosabbak a bulik, a munka, a nők. Az anyjukkal is ilyenek, így nem kell azon gondolkodni, mit vétett az édesapjuk ellenük, mert az édesanyjuk is ugyan mit véthetett?

Ez az év eseménydúsan telt. A férjem gyermekeiről sorban kiderültek olyan dolgok, amelyek következményei rendőrségi, bírósági, iskolai és munkahelyi fegyelmi ügyek lettek. Az otthonunkban kábítószert tartottak és árultak, fenyegetőztek, pénzt követeltek, lelakták a lakást. Természetesen el kellett költözniük és máshol folytatni ezt az életmódot. A férjemmel és egy kiskorú gyerekkel maradtunk a nagy lakásban. Én, és nem szeretném kiírni az okot, de elég nyomós ahhoz, hogy ezekkel a gyerekeķkel mára minden kapcsolatot megszakítottam és nem szívesen látom őket vendégül. A férjem kérésére azonban karácsonyra nekem is itt kell lennem és viselkednem. Kértem akkor legalább a testvérééket is a gyermekeivel egy napra hívja meg, hogy legyen egy kis puffer és mivel őket nagyon kedvelem, ne is ülhessen ki az arcomra semmi savanyúság.

Sajnos a férjem az elmúlt hónapokban hétvégente is dolgozik és a kevés szabadnapjai közül a többséget a gyermekeinek áldozza be és azt tartja elsődlegesnek. Igen, rosszul esik, de rendben megértem, hogy nehezen dolgozza föl ennek az évnek a fájó eseményeit. Csak amin már nagyon mérges lettem, hogy most lett volna egy szabad napja és ő ahelyett, hogy engem kérdezett volna meg először mivel töltsük végre ezt a napot (hónapok óta az elsőt, ami nem a gyerekeirol szól), ő egy csoportbeszélgetést hozott létre és mielőtt még tiltakozhattam volna meghívta hozzánk a testvérééket. Én csak neki írtam, hogy ez nagyon nem volt fair és alig két hete hasonló miatt kértem, hogy velem egyeztessen és legyünk mi is együtt kettesben, ő meg bológatott. Elég mérgesen írtam neki, a csoportban meg jeleztem, hogy ok, persze ha tudnak jöjjenek majd megoldjuk (ne én legyek az akadály). Erre a kettőnk beszélgetését átküldte a testvérének és ő utána visszaírt: nem értem a feleséged miért haragszik úgy szegény gyerekeidre, egy felnőttnek meg kellene bocsátania, mindegy ki milyen etc.

A testvére azonban nem tud a kábítószerről, a rendőrségi és egyéb ügyekről sem, csak azt hogy a sok közül az egyik gyerekkel nem találtuk a közös hangot. A férjem természetesen nem írta/mondta meg neki a valóságot.

Mit tegyek? Vágjak jópofát karácsonykor, legyek tündi-bündi háziasszony vagy beszéljek a testvérével, hogy mi is a teljes valóság? Vagy a férjemet győzködjem teregesse ki ő a családi szennyest? Ráadásul a férjemet megkérdeztem szerinte kellene-e szeretnem a gyerekeit, akik annyi kárt okoztak az ingatlanban, a jó hírünkben, a kapcsolatainkban, és hiàba segítettünk nekik, most is minket hibáztatnak a nehéz sorsukert és szerinte igen, nekem legalább kicsit kellene szeretnem őket. (Engem a kezdetektől idegenként és tiszteletlenül kezeltek, átnéztek rajtam, hazugságokat terjesztettek rólam etc.)