Elég kellemetlen a helyzet, hogy lehetne ezt mégis békésen kezelni?

Sziasztok.

Sajnos elég kellemetlen és kínos helyzetbe kerültünk és próbáljuk a lehető legbékésebb módon kezelni és megoldani ezt, de nem könnyű.

Tehát a helyzet az, hogy a sógornőm (férjem húga) szétment a párjával 2 hónapja ill. van egy 4 éves lánya is. A szakítás után ott maradt a gyerekkel egyedül, minden nélkül. Neki a szülés előtt sem volt túl sok mindene, nem volt tartaléka stb. Viszont most már a lakhatása sem megoldott, mivel a srác házában laktak, de így hogy szakítottak el kellett jönni onnan. Ideiglenesen hazaköltözött, de nem túl jó a viszonyuk a szülőkkel (férjemnek se és nekem se, elég érdekesek..) és hely se nagyon van, zsúfolt az egész.

Erre most anyóssal közösen kitalálták, hogy hát nálunk úgyis van hely, szép környezet, szép lakás stb, miért nem jönnek ide... Fél éve költöztünk ide át albérletből, ez végre saját lakás, olyan amilyet mi szerettünk volna, modern, új berendezések stb. Sokat dolgoztunk érte.

Erre kész tények elé akarnak állítani, hogy hát mi lenne, ha ideköltöznének. Férjem egyáltalán nem örült a remek ötletnek, de hogy őszinte legyek én se.

Szeretjük a csendet, a nyugalmat és rendet, na már most a 4 éves gyerekkel egyik sem túlságosan kivitelezhető. Elég rossz kislány, szófogadatlan, rohangál, ugrál, hisztizik, kiabál és hasonlók. Nekünk erre egyáltalán nincs szükségünk. Ráadásul minden bútorunk vadi új, két üvegasztalunk is van, dísztárgyak, vázák, amik mind egy kisgyerek számára elérhető magasságban helyezkednek el..

Van egy nappali, 2 háló + fürdő, wc, konyhánk és terasz. Az egyik hálóban nyilván senki nem alszik, azt amolyan vendégszobának tartjuk fent. És az ötlet az, hogy ők "ideiglenesen" idejönnének a vendégszobába, aztán majd kitalálja sógornőm hogyan tovább. Spórolnia kell, mert hogy a fizujából nem tud fenntartani egy albérletet. Szóval igazából nem tudom mi a terv, azonkívül hogy idejönnek, hisz albérletre nyíltan megmondta, hogy nincs pénze, szóval nem is értem.

A lényeg, hogy egyikünk sem szeretné, ha ideköltöznének, felnőtt emberek vagyunk, szükségünk van a szabad térre, arra hogy kettesben legyünk és nem vágyunk gyereksírásra és társaira. A férjem mondta, hogy majd ő közli a húgával, de nem tudja hogyan adja elő, hogy ne legyen óriási sértődés belőle.

Volt valamelyikőtök hasonló helyzetben? Hogy kéne ezt tálalni? Kicsit dühít, hogy ők csak úgy kitalálták, hogy majd jól ideköltöznek, most meg még mi érezzük hülyén magunkat.. Valami tanács?