Miért kínoznak anyám emlékével?

Ahogy a második írja, pontosan.

Az ilyennek világosan el kell magyarázni, hogy téged hogy érint ez. Ha nem érti meg, akkor meg letiltani.

Nos, a második pontosan rosszul írja. Enyhítani akar a fájdalmán úgy, hogy neked fájdalmat okoz?! Hogy benned állandó bűntudatot kelt (többek között irigységből!), mert hogy merészelsz külföldon élni, jól, fiatalon, szerinte m gazdagon és gondtalanul. És nagyon rosszul látod: bizony direkt csinálja, ha tagadja, akkor is.

Erre az a legjobb megoldás, hogy felveszed a kesztyűt. Fogod, és toll-tinta-papír (hagyományos levél), szépen megírod neki, hogy az édesanyád elveszése nagy fájdalom neked, még gyászolod (a normál gyászév 1-1,5 év!), legyen kedves és a továbbiakban ne küldön neked semmit a kedves mamáról, ne is írjon, mert neked ez nagyon fáj. Sajnálod az ő fájdalmát és ennyi.

És írd meg neki, hogy a válaszleveleket olvasatlanul í tűzbe veted, a küldött anyagokat azonnal visszaküldöd portóval (majd leszokik a küldözgetésről) és amíg gyászolsz, nem akarsz senkivel kapcsolatban lenni. Sehol, semmiféle formában (Face, telefon, egyebek).

Én régóta gyászolok, és nagyon kemény a gyászom. Nagyon durva manipulatív, szemét családi balhék indultak VOLNA, ha nem állítom le az egészet - egyszerűen, röviden és kemény szóval. Mindneki úgy sértődik, ahogy akar, úgy gyászol ahogy akar, de senkinek SINCS JOGA ahhoz, hogy a másik emberre tolja át a saját fájdalmát.

A nagynénéd felfoghatja, hogy te gyászolsz és tudja, hogy mit jelent a "nem" szó. Ha ezek után is nyomul, akkor keményen, határozottan ki kell zárni egy jó időre az életedből. És mást is, aki így tesz.

Neked pedig sok erőt a gyászhoz, és tényleg gyászold meg a mamit, mert csak utána lesz könnyebb.

Valakinek az elvesztése fájhat, de a rá való emlékezés? Őszintén, furdal a lelkiismeret, amiért alig foglalkoztál vele, amíg lehetett volna, igaz?

Soha nem gondolsz rá, nem nézel fényképeket, nem mész a temetőbe, nem beszélsz róla a családoddal??? Ha nem, az nagyon fura. Ha igen, akkor meg miért is nem teheti ezt a nővére veled, te vele???

“Hogy benned állandó bűntudatot kelt (többek között irigységből!), mert hogy merészelsz külföldon élni, jól, fiatalon, szerinte m gazdagon és gondtalanul”

Ezt az irigységet honnan szülted?! Nem véletlenül az ehhez hasonló elméleteidből lettek volna családi viták?! Mert a Kérdező esetében irigységről -mert külföldön él - szerintem szó sincs..legalábbis nem tudom elképzelni, hogy miből szűrted ezt le..

Kérdező!

Nem mondanám szándékosnak a dolgot, nem lehet tudni, kiből mit hoz ki a gyász. Egy rokonom, miután meghalt a férje, majd évtizedekkel később az édesanyja, megkattant. Mind a két eset után, az összes hozzátartozóját ott bántotta, ahol érte, sajnos. Belőle ezt a reakciót váltotta ki a szeretteinek elvesztése. Én is láttam leépülni már szerettemet, és nagyon megnehezíti a dolgot. Az idő meg...hiába telt el egy év, te sem dolgoztad még fel, valószínűleg ő sem.

De mindenképp állj a sarkadra, és mondd meg neki határozottan, hogy te erre nem vagy vevő, neked nem segíti a feldolgozást a viselkedése, sőt csak folyamatosan feltépi a sebeket. Te is gyászolsz ugyanúgy, ne hagyd, hogy más gátoljon a feldolgozásban, teljesen mindegy, hogy kiről van szó. Én is gyászolok, és mindent próbálok úgy tenni, ahogy jónak érzem, az az elsődleges, hogy nekem mi a jó, és mi nem. Te is koncentrálj magadra, a saját gyászodra, amiről úgy érzed nem segít, az ellen próbálj meg tenni.

Kitartás!

Én két hétig ápoltam apósom, mielőtt meghalt, de az is elég volt, pedig nem is az anyám volt. Sokkoló élmény. De hát te honnan is tudhatnád, hisz a testvéred csinálta végig, őt fogja kínozni ez az emlék élete végéig, nem téged.

Ő legalább gyászol és tisztességesen gondoskodott anyátokról. Legyél neki inkább hálás, mert ha rajtad múlt volna, akkor anyád egyedül hal meg.