Szívtelenség magára hagyni a rokonomat ebben az esetben?

Anyukámmal élek és a testvérével lakunk együtt. Folyamatosan kibeszél minket a hátunk mögött, a közös téstvérüket anyukám ellen forditotta, hazugságokat terjeszt rólunk, amit persze elhisznek neki. Ezt már nem bírjuk tovább, ha elmegyünk itthonról egyből hivja a fiát és mocskolódik rólunk (tudjuk mert rajta kaptuk), egy lakásban élünk, de szinte nem is beszélünk vele. Csak a pénzre tud gondolni, meg hogy mi mindent tönkre teszünk. Persze azt nem nézi hogy mi takaritunk, mi vásárolunk be, mi újitunk fel mindent és nem kérünk tőle pénzt. Ha elromlik valami ránk foglya. Adódott a lehetőség hogy elköltözzünk, de nem tudom hogy ezek hatására mennyire szívtelenség magára hagyni. Van lánya aki nem is foglalkozik vele, ha mi elmennénk ideje lenne hogy ő is törődjön vele, tehát annyira magára nem maradna. Szerintetek? Már annyira sok méreg felgyülemlett bennem, hogy nem érzem szívtelenségnek.