Hogy “hiányozhat”, ha nem is volt alkalmam ismerni?
Hogy létezhet az, hogy egy olyan rokonom “hiányzik” akit nem volt alkalmam ismerni. Születésem előtt 4 évvel halt meg. Kicsinek egyszer mentünk ki a sírjàhoz és én sírva fakadtam. Mai napig ha kimegyek hozzá a temetőbe elfog egy szomorú érzés, pedig dèdimékhez is ki szoktam menni de ott nincs ilyen érzésem. Hol ott dédiméket ismertem és emlékszem is rájuk. Nagymamám szerint hasonlítok az illetőre valamilyen szinten.
És ami èrdekes, hogy a régebbi képekről fel tudom ismerni. Még úgy is hogy kiskoromban csak egy képet láttam róla ahol màr 18 èves volt.
Mi ez az érzés?
Úgy, hogy annak a gyászát cipeled, akinek valóban hiányzik és nem hajlandó megggyászolni őt. Akit nem ismertél élőként, ahhoz nincs érzelmi kötésed, így amit érzel, az más ember érzelme, hiánya, gyásza, fájdalma. Túl sokat emlegették előtted, túl sokat volt etalon, vagy túl sokat veszéltek róla, mint szenvedőről. Te azonosultál vele, vagy azonosítottak vele, az a lényeg, hogy rajtad van (léketanilag) az a gyász, ami mást illetne.
Normál esetben nem hiányozhat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!