Van 2 szépkisunokám, és nem szeretnek enni, csak az édességet ennék állandóan. Baj az, ha én azt mondom nekik, hogy annak leszek a barátja aki megeszi a levest, , és a másodikat?

Nem kell privátban írogatni. Az én gyerekem is rossz evő. Konkrétan katasztrófa az étkezése, pedig minden tőlem telhetőt megteszek. Rendszeresen és sokfélét főzök, sütök, mégsem érdekli az evés. Én is adtam "tápszert" még az ovi elején neki, mert nem akartam hogy tápanyaghiányos legyen. Biztosan fura ez egy nagymamakorú nőnek, de gondolom nem egyedi eset, ha a boltokban lehet kapni 4 éves kor fölött ajánlott tápszert és el is tudják adni.

Egyébként az én anyósom látványosan elégedettebb a zabáló és kövér unokáival.

Nekem a kisebbik gyerekem volt ilyen, csak édességet evett. Addig, amíg hagytam. Egyszercsak nem kapott édességet, se nasit. És láss csodát, elkezdett enni. Megszerette az ételeket. ( Nyilván nem az összeset). A mai napig oda kell figyeljek, hogy az étkezésében ne az édesség kerüljön túlsúlyba, de egyáltalán nem mondható rossz evőnek.

Te, mind nagymama nem tudod megcsinálni, mert nincsenek nálad elég hosszú ideig. Próbálkozni kell, hátha megszeretik a főtt ételt.

8-as, én írtam, hogy ne szóljon bele. SEMMI kötelessége nincs ebben, ő már felnevelte a saját gyerekét. Persze, természetesen jobb lenne egy (két) egészségesen étkező unokát látni, de ha nem megy, nem megy.

Tudom, mit beszélek, testvérem a gyerekei lekváros buktán nőnek fel. Reggelire, ebédre, vacsorára. Nem tud főzni, és nem is strapálja magát. Nem lehet vele mit tenni.

Amúgy meg, ha mondjuk 100 km-re lakik a nagymama az unokáktól, akkor hogy érvényesülhet a "felelőssége" ebben? Minden telefonáláskor EZZEL mérgezze a kapcsolatát a menyével, fiával? Nem, ez a szülők felelőssége.