Miért olyan hatalmas dolog egy nőnek az első unoka születése, hogy sok nő teljesen kifordul magából ettől?

#11

Nem vagyunk egyformák, így a nagyszülők sem egyformák. a példádban említett nő, aki a gyerekével komisz, az unokát viszont imádja, nyilván tudat alatt kompenzál. A gyerekével már nem tud jó kapcsolatot kialakítani, mert az a hajó már elment mindkét részről, ezért az unokára zúdítja a bűntudatából eredő érzéseket.

Nekem mindig gyanúsak azok az emberek, akik valamit túlzásba visznek, legyen az akár az unoka beteges ajnározása is. Ott mindig egyéb van a háttérben, ahogy itt már nagyon okosan leírták, akár pocsék házasság, akár magány, vagy csak mert képtelen volt elengedni a gyerekét, vagy amit írtam, anyának ócska volt, ezért akar nagyszülőnek hangsúlyosan megfelelni.

Nekem nagyon imádni való nagyszüleim voltak, de mindegyiküktől 300 km-re laktunk. Ennek ellenére csodás nyarakat töltöttünk ott, tudtuk, hogy szeretnek minket, pedig nemegyszer volt, hogy mindkét nagyanyámnak eljárt a keze. Ez az "örökké puszilgatlak, azt csinálsz amit akarsz akkor is imádlak, mert te vagy az unoka" tendencia nem volt divatban, de jobb is!

14-es nem zavar, hogy nem is a vér szerinti "unokája"?

Gondolom a férje gyerekének a gyereke.

Egyébként hol olvastad, hogy azóta sem foglalkozik vele?

Feltehetőleg a kötelezőt lerója, már csak a férje kedvéért is, de semmi plusz szolgáltatás.

Vagy elvárás, hogy a nyelvén kellene taposnia egy gyakorlatilag idegen gyerek miatt?

A szeretet nem jár alanyi jogon, azért tenni is kell, különösen, ha nincs vérségi kötelék, ami sok mindent felülír!

#9

"... Elmondom sokan csináljak ezt. Itt gyakorin is lehet találni több oldalnyi kérdést ahol szülés után néhány hétig nem fogadnak látogatót."

Milyen látogatóról beszélsz te?

A gyerek nagyszülei nem látogatók, hanem a legszorosabb családtagok!

Látogató a szomszéd, a munkatársak, barátok, barátnők, ismerősök, de nem a nagyszülők!

Ez a gyerekdugdosás csak mostanában divat, ez is csak az idiótáknál, mert azok nem fogják fel, hogy ez az irányzat is a családok szétverésének egyik tendenciája!

De csak csináljátok nyugodtan, csak utána ne sopánkodjatok, ha a nagyszülőktől is csak annyit kaptok vissza, ami egy "látogatótól" elvárható!

Én nem 100 éve szültem, hanem 8, tehát nem volt olyan régen, de nem mertem volna kitiltani a gyerek nagyszüleit, de eszembe sem jutott volna! Alig vártam, hogy megmutathassam a babát és lássam az arcukat. Egyik legszebb élményem volt a meghatottságuk, ahogy rácsodálkoztak a picire és könny szökött a szemükbe. Mondjuk nekem a szülésnél is ott voltak a nagyszülők, mert mi HÍVTUK őket.

Aki kitiltja őket, az saját magát és a párját rövidíti meg valami olyantól, amit később nagyon bánni fog, hogy elmulasztott!

15.! Teljesen egyetértek! Viszont régen tényleg ez ment, úgy 30 éve biztosan, mert leírok egy példát. Férjem drága nagymamája, akit nagyon-nagyon szerettünk, mert egy jószándékú, mindig segítőkész nagymamája volt a férjemnek 86 évesen azt mondta a dédukokájára, amikor nyáron kivittem babakocsiban 2 hetesen egy kis sétára: de ne engedd, hogy megnézzék, mert szemmel verik és baja esik. Ez egy babona, nyilván nem a fő kérdésre írtam, amit a kérdező kiírt.

Arany drága dédije nagyon féltette, pedig ez sem ma volt. Mert régen az újszülötteket 6 hétig ki sem vitték. Kicsit zavarosan írtam így hirtelen, de talán érthető. Lényeg, hogy külön kell választani a dédi által vélt "valódi féltést" a "nemnormálisnagymamától". Érdekességképp leírtam, hogy régen milyen babonák voltak.

Fő kérdésre egyébként már válaszoltam az 1. oldalon.

#18

" A legszorosabb rokonaim a szüleim és a testvérem. Utána jön mindenki más, másodrendűként. Ne csináljunk már úgy, mintha egy nagymama az anyával lenne egy rokoni szinten, mert nagyon nincs. Ő csak másodrendű, mint mindenki más (nagynénik, unokatestvérek...stb.)."

Te valami szer hatása alatt állsz Kérdező, vagy csak nem tudsz értelmezni? Leírod ugyanazt, amit írtam, hogy a legszorosabb rokonod az anyád, ahogy a férjednek meg az ő anyja, még ha ezt nehezen sikerül is elfogadnod.

Ezek az emberek nem a nagyszüleitek, hanem a szüleitek, akik a legszorosabb rokonuk, a gyerekük szülővé válásának részesei szeretnének lenni, normális esetben. Jogos igényük, hogy a gyerekük gyerekét, a saját unokájukat láthassák és lelkileg családdá váljanak. Nem a nagyanyádról beszéltem, hanem az anyádról!

De felőlem te azt csinálsz amit akarsz, te és az összes többi is, mert ezt ugyanolyan lehetetlen nektek elmagyarázni, mintha egy színvaknak próbálkozna valaki elmesélni, hogy milyen szín a piros. Most ez a divat, mert valaki ezt kitalálta és a szomszéd Sári is így csinálta, aki nagyon imponál, mert ő aztán tudja a tutit, hiszen olyan divatos, mindig jó cuccok vannak rajta és nehogy már lemaradj mögötte!

Tévedés ne essék nem vagyok anyós, csak egy olyan anya, akinek kisgyereke van és ezáltal átérzem, hogy milyen érzése lehet egy olyan anyának, akit kitiltanak másfél hónapra, a gyereke életének legfontosabb állomásából.

Talán neked is lesz "szerencséd" ezt megtapasztalni, de akkor majd fogadd el szó nélkül ezt a trendet!

"Ezenkívül olyat is ismerek, aki a gyerekeivel mindig is gonoszkodó volt, nagyon szemét dolgokat megcsinált velük gyerekként, nem igazán szerette őket, az unokájáért meg saját magából is kifordult, rajongásig imádja, már túlzóan is"

Kérdező, milyen igazad van, ez nálunk is így van. Én vagyok az idősebb lány a családban, anyám mindig a hugomat imádta, ő volt az istenkirálynő. Velem soha nem volt kedves sem, segítőkész sem, soha semmi bíztatást nem kaptam tőle (nem is jó a kapcsolatunk). Hanem amikor megszületett a lányom (első unoka), akkor anyám teljesen átment szupernagyiba: Imádta, kezében fogta, órákig nézte könnybe lábadt szemmel az újszülött/csecsemő lányomat. És ez így ment tovább is, kisgyerekkor, kiskamaszkor, kamaszkor, fiatal felnőtt kor. Ami "vicces" (lenne, ha lenne kedvem rajta röhögni), hogy ő adja a tanácsokat, hogy mily módon legyek elnéző, türelmes (amúgy is az vagyok, mert nem akarok neki olyan szaranyát, mint nekem volt), szóval visszatérve, osztja az észt, hogy a lányommal hogy legyek kedves, jó, elnéző, megértő. Úgy beszólnék, hogy ha én az egyszázad részét kaptam volna annak a türelemnek, megértésnek, segítőkészségnek tőle, mint amit én a lányomnak adok, akkor már boldog gyerek lettem volna.