Kikészít a családom! Hogy értethetném meg velük, hogy nem az ő dolguk a gyerekünk nevelése?

Van egy másfél éves gyerekem, és van 3 nagyszülője és 4 dédi.

A nagyszülőkkel nem is lenne gond, imádják, néha néha finoman mondanak valami tanácsot esetleg, vagy rákérdeznek valamire, de tök jó a kapcsolat.

Na de a dédik. Kikészítenek!

Egyszerűen nem fogadják el, hogy ez a gyerek nem az övek, nem ők nevelik, nem úgy, ahogy ők szeretnék, nem 50 évvel ezelőtti elveket követünk, stb. Ha bármit mondok, hogy az orvos, védőnő, gyógytornász, stb. szerint is úgy van jól, ahogy van rátromfolnak, kétségbevonják, folyamatosan beleszólnak, a gyereket baromságokkal zaklatják és persze kérdezgetnek, ameddig nem csinál valamit (amit szerintük már rég kéne), addig kérdezgetik, és persze neki is mondogatják, hogy csinálja ezt, csinálja azt. (A gyerek koraszülőtt volt, és tök rendben van minden vele, csak a nagymozgások az átlagnál később indulnak be nála, amúgy nagy gyerek lett, hirtelen sokat nőtt piciként. Jártunk gyógytornára stb.)

A vita forrása általában az, hogy én ezt próbálom nem hagyni és rájuk szólok, igyekszem nem bunkón, de nem mindig sikerül, van, hogy észre se veszem. Igazából tök mindegy milyen hangnembe mondom, leszarják. Aztán jön a megsértődés, stb. Főleg az egyik dédimama, iszonyú makacs, erőszakos, igazi uralkodó típus, imádja az érzelmi zsarolást.

Komolyan nem tudom, hogy lehetne velük megértetni, hogy ez a gyerek a miénk, én szültem, mi és a gyerek döntünk az életünkről. Továbbá nem tűröm a baromságok szajkózását.