Ti kérnétek kaputelefon-, illetve lakáskulcsot tudván, hogy a nagyszüleitek úgysem mennének bele ebbe?
Sziasztok!
Úgy adódott, hogy egyetem miatt egy évig ismét a nagyszüleimhez költözök. Sajnos nincs keret albiba menni, mivel az egyetem így is rengeteg kiadást igényel. Nagyszüleim felajánlották, hogy oda mindig szívesen várnak vissza, és menjek csak, hisz könnyebb lesz, az egyetem is kábé öt percre van, ráadásul mindig lesz meleg étel az asztalon és nyugalom körülöttem. Az utóbbi persze nem teljesen igaz, lévén, hogy gimi alatt is a nagymamám folyamatosan ellenőrzött, majd ment árulkodni anyunak, ha valamit rosszul csináltam, vagy nem úgy cselekedtem, ahogy ők akarták. Pont itt jön be a kulcsos téma is. Gimi alatt, hiába könyörögtem, soha nem adtak egyetlen kulcsot sem, hogy legalább a lépcsőházba menjek be, mivel ők rendszerint délelőtt, vagy délután a várost és az üzleteket járták órákig. Mondtam, hogy én kifizetem, csak adjanak, mert nagyon sz.ar érzés órákat várni a tömbház előtt, de nem.
Most viszont kissé változik a programom, mivel az egyetemen az órarend már nem olyan, mint gimiben. Erősen töröm a fejem, hogy ismét térjek ki erre a témára, de valahogy félek is, hogy ezzel csak veszekedést fogok szítani. A szüleim mondták, hogy mielőtt mennék haza, mindig hívjam fel a nagyimat, és szóljak előre, viszont ez így nekem nagyon bizarrnak tűnik. Azt is mondták, hogy esetleg függesszem ki az órarendemet, hogy tudják, mettől meddig vagyok, hogy azon idő alatt ne menjenek sehova, de akkor meg az lenne, hogy folyamatosan ellenőriznének (tudom, hogy ez lenne, mivel mindig ezt csinálták. Ha késtem, merre jártam, miért nem értem haza ebédre stb. stb.). Tényleg nem tudom, miért nem bíznak meg bennem egy ennyire, holott az unokatesómékhoz mikor mentem, őket abszolút nem érdekelte, hogy egyedül hagynak otthon, ha mondjuk sürgősen el kellett menniük, és kulcsot is adtak. Szóval, nem értem... Anyum próbálta meggyőzni őket, viszont csak rontott a helyzeten, és a nagymamám veszekedni kezdett vele, hogy mit gondol, ez az ők lakásuk, még anyum testvérének sincs kulcsa, nekem miért legyen? Ők otthon vannak mindig, s ha nincsenek, fáj a kezem felhívni őket? Tényleg nem tudom, mit tegyek. Azért választottam őket, mert náluk valóban van külön szobám, és tanulni is tudok esténként, de ezek a típusú vitatkozások (van több is, szóval ez még semmi) hosszú távon nagyon kikészítenek.
Ti mit tennétek? Vagy csak én gondolom túl az egészet?
Valóban volt egy kisebb balhé a nagybátyámmal, amikor még ott lakott. Állítólag elveszített egy kulcsot, és azért nincs egy másik, amit nekem adhatnának. Pont ezért mondtam azt, hogy oké, akkor kifizetem én az új kulcsot, de nem engedték.
Egyébként meg igen, este kilencig is lesznek óráim, valamint kell majd menni gyakorlatra évközben, ami 12 órát vesz igénybe (orvosin vagyok), és persze szórakozni is szeretnék járni. Eddig mindig úgy volt, hogy nagyi megvárt, akár hajnal ötkor is beengedett, de ez meg kényelmetlen, mert volt olyan, hogy hívta anyumat vagy engem, hogy hol vagyok, mikor megyek már haza?
Nem szeretnék betolakodó sem lenni, és sokat kérni tőlük, mert ez is hatalmas segítség, hogy ingyen lakhatok náluk, csupán jó lenne, ha tényleg több bizalmat szavaznának nekem, mert soha nem voltam rossz gyerek. Ezért is reménykedem abban, hogy egyetemistaként másképp kezelnek majd.
Én nem költöznék oda, ikább albérlet, ott legalább kapnék kulcsot.
Milyen megalázó ez, szobrozni órákat az utcán?
Ha abból indulok ki, hogy a lakásunkhoz ált.isk. második osztályától volt kulcsom, akkor ez egyszerűen elképesztő!
Én leülnék a nagyszülőkkel beszélgetni és kerek-perec rákérdeznék:
MI AZ OKA, HOGY NEM AKARNAK KULCSOT ADNI????
És a válasznál nagyon figyelnék, hogy ebből mi lehet a valós érv és mi a kifogás-keresés. A valós érvekkel próbálnék vitatkozni, de a kifogásokkal nem érdemes, akkor hagynám a csudába az egészet.
Ha gimis korodban ott laktál, akkor megismertek. Ha ezek után nem adnak kulcsot, akkor szerintem kifogás-keresés lesz minden indokuk.
Igaz, én már akkor, egy ilyen 20 perces szobrozás után kiakadtam volna és közöltem volna a szüleimmel, hogy ez így nem állapot, én így nem lakom tovább. Vagy albérlet, vagy kollégium, vagy bejárás, vagy iskolaváltás.
Én ilyen körülmények közé nem mennék lakni egyetemistaként, ez biztos. Ha koleszba nem vettek fel, akkor próbálnék dolgozni egyetem mellett, hogy albérletben lakhassak. Ha emiatt elhúzódnak a tanulmányaim, azt is vállalnám. De - megmondom őszintén - körberöhögném a nagyszüleimet, ha azt mondanák, hogy szívesen várnak vissza. Bakker, ha szívesen várnak vissza, engedjék, hogy legyen kulcsom. :DDDDD
Egy orvostanhallgatót ilyen dedó szinten kezel a zsarnok nagyanyja?
Tudod ki menne oda...
kifüggeszted az órarended és? ezenkívül nem mehetsz el kávézni a barátaiddal, nem mehetsz el színházba, kiállításra stb. akár random aznap gondolva egyet? Vagy egy egyetemi buliba?
én így tuti nem költöznék oda
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!