Hogyan értessük meg a nagymamámmal, hogy nem vagyunk "szégyen" a barátommal, csak mert összeköltöztünk úgy, hogy nem vagyunk házasok?

Itt nem arról van szó, hogy ki miben nőtt fel és mit látott normálisnak. Régen is voltak olyanok, akik fölöslegesnek tartották a házasságot, és ma is vannak olyanok, akik még csak le se fekszenek egymással az esküvő előtt, nem hogy együtt éljenek. Nyilván változtak az arányok, ma a konzervatív nézetet valló párok vannak kisebbségben, régen meg a szabadabb gondolkodásúak voltak. A konfliktusnak nem a korkülönbség a forrása, hanem az, hogy két ellentétes nézetet valló ember nem tud megbékélni egymás álláspontjával. Ezt csak úgy lehetne megoldani, ha egyikük sem "megtéríteni" akarná a másikat, hanem tudomásul venné és elfogadná az ő nézeteit, és egyszerűen nem feszegetni a témát, nem erről beszélni állandóan. Létezik kismillió más beszédtéma a világon. Csakhogy ehhez két intelligens emberre van szükség, az intelligenciát pedig aztán abszolút nem lehet ráerőltetni a másikra, és nem is életkor függvénye. Ilyen helyzetben az okosabb enged, és egyszerűen elengedi a füle mellett a megjegyzéseket, nem száll be a vitába.

Nem hiszem, hogy menni fog. A legtöbb amit tehetsz, hogy kerülöd a témát, ha meg ő "mondja a magáét", elengeded a füled mellett.

Te kezeled úgy te idétlen. És a dugás az dugás, akárhogy is nevezed. Nem a nagyi az ostoba, hanem te vagy k.