Ilyen családtaggal mit lehet kezdeni?
Egy tipukus beszélgetés:
Én: Nagyon fáj az egyik ízületem, el kell megint mennem az orvoshoz.
Nagymama: Nem kell ilyen baromsággal elmenni az orvoshoz
É: 20 évesen annyira fájt előző hétvégén, hogy megmozdulni sem tudtam és férfi létemre sírtam a fájdalomtól. Plusz az orvos azt mondta, hogy menjek vissza ha a gyulladáscsökkentők nem működnek.
N: Nekem is szokott fájni. Ilyenkor mozgok.
É: Oké, de egy 65 évesnek már normális. Jobban megbízom az orvosok véleményében.
N: Az a baj, hogy nem mozogsz eleget. Régen mindennap mozogtál.
É: Igen, de volt egy izomszakadásom a vállamban és ha csak 5-10kgot megemelek másnap megmozdítani is alíg bírom a kezemet és 2-3 napnyi gyulladáscsökentővel lesz megint használható. Plusz ha megerőltetem esélyes lehet majd egy teljes izomszakadás, nem csak egy részleges... a meghoszabodott gyógyulási időről nem is beszélve.
N: Nem baj, azt össze lehet varni ha megtörténik.
É: Akkor melyik a jobb? Ha hagyom meggyógyulni az orvosaim utasításait követve vagy most elkezdek edzeni és egész életemen át elfog kísérni a nagyobb lesérülési esély plusz fájdalom?
N: Mindenkinek fáj valami, nem olyan nagy dolog.
Ez csak egy példa, de lényegében ehez hasonló 1-2 órás baszogatásokba torkollik minden beszélgetés.
Hogy lehet egy ilyen családtagot kezelni, akit amúgy nagyon szeretek, de nagyon fel tud idegesíteni pár mondattal....
mond azt hogy: Jó.
de attól még csinálhatod az ellenkezőjét, amit mondott...
Elengeded a füled mellett, próbálsz úgy gondolni rá, mint egy idegenre, akinek fura nézetei vannak az egészségről.
Engem családi körben mindig azzal szednek elő, hogy tulajdonképpen a tanult szakmámat, amiért három évet tanultam felnőttként, munka mellett, egy "okosabb gépírónő" és egy okostelefon is meg tudná csinálni (alkalmazott grafikus és fotográfus vagyok...). Én ilyenkor úgy nézek rájuk, mint egy idegenre, akivel soha többet nem fogok találkozni, ezért nem is éri meg felszívni magamat azon, amit mondanak. Csak hümmögök magamban.
Nem kell belemenni ilyen vitákba.
A példádnál maradva, szólni se kell, hogy fáj az ízületed. Ha meg már szóltál, és így reagálja le, akkor hagyd rá, ne magyarázkodj.
Menj el szó nélkül az orvoshoz, neki nem kell mondani.
Minden hasonló szitura ez érvényes: ráhagyod, és teszed amit jónak látsz.
1. Ha ilyen "tipikus" beszélgetést folytatsz, akkor VELED van valami komoly baj a fejedben!
2. Ha fáj valamid, akkor vagy maradj csöndben, vagy menj el szó nélkül orvoshoz, de ne nyafogj!
3. Emellett nem ártana elgondolkodni, hogy esetleg az életmódoddal (is) van gond, ha fiatal emberként ennyire rozoga állapotban vagy.
4. Ezen kivül azt sem értem, ezzel miért gyötröd a nagymamát, nem csodálom, hogy elege van belöle.
Akkor elmondom, hogy az én esetemben hogy lenne ez a beszélgetés:
Én: Nagyon fáj az egyik ízületem, el kell megint mennem az orvoshoz.
Nagymama: Nem kell ilyen baromsággal elmenni az orvoshoz
Én: De. Én elmegyek akkor is, ha nem kellene. nem azért fizetem az adókat, hogy szükség esetén ne vegyem igénybe az állam nyújtotta szolgáltatásokat. Ha szerinted nem kellene elmenni, akkor majd ha te leszel ilyen helyzetben, akkor nem mész el.
Nem gyötröm senkinek sem a fejét a fájdalmaimmal ... nem én megyek hozzá hanem anyukámtól hallja.
Ezt a beszélgetést csak példának írtam le ...
Igen rossz állapotban vagyok fizikailag vagy is nem, még így is valószinuleg átlagfeletti formában vagyok ... csak most nem tudok edzeni. Csak hasra és lábra tudnék edzeni az izom szakadásom miatt, az izuleti gyulladás miatt meg most nagyon semmire a 2 kombinációja kicsit kiütött, de szeretnék újbol mozogni ...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!