Jogosan vannak felháborodva a szüleim, hogy nem akarok elmenni a temetésre?

Senkinek semmi köze hozzá, ha nem akarsz ne menj el. Nem ezen múlik a tisztelet, a szeretet, az emlékezés a halott ember irányában. Szerintem. Még csak feketét sem kell, hogy viselj.

Én is úgy gondolom, hogy bánni fogod (talán), de ha ennyire be vagy parázva ne menj el, a szüleidnek ezt meg kellene értenie. Tényleg ezen nem múlik semmi sem, az a fontos, hogy az életében milyen volt a kapcsolatotok és az emlékek.

Volt egy rokonom, anyám egyik nagynénje, beteg szívvel született, egész életében kezelték, nem volt képes kihordani egy babát a szíve miatt, de teljes életet élt, stramm nő volt, és soha nem hallottam panaszkodni, nyavalyogni. Kevés rokonom van, akit tisztelni tudok, mert többnyire rosszindulatúak, áskálódók, irigyek, másokat kihasználók... de ő más volt, és ha kellene a rokonaim közül példaképet mondanom, őt biztos említeném. Sokan kisebb bajt nem viselnek ilyen méltósággal, mint ahogy ő viselte a vele született betegségét, ami nem kis nehézséget okozott neki.

Élete végén már gépeken feküdt kórházban, engem oda már nem engedtek be és a temetésén sem voltam ott. Kicsi voltam még, de nagyon közel állt hozzám, ennek ellenére nem bánom, hogy kimaradtam élete utolsó szakaszából és a temetéséről, így úgy tudok emlékezni rá, ahogy még a kórházba kerülése előtti években láttam.

Ezt úgy hivják hogy : VÉG TISZTESSÉG.

Amit neked is illik megadni.

A halottakat az élőknek kell az utolsó útra elengedni, elkisérni.

Mert ezt ki más tudná megtenni ha nem a közvetlen , élő hozzá tartozók.

Mint aki te is vagy.

én magamból indulok ki. én nem mentem el se a papám se az anyám temetésére, annyira rosszul lettem magától a tudattól, hogy ez az "utolsó alkalom". papámnál 39-40 fokos lázam lett, anyukámnál meg a gyomrom tartalma elég sűrűn kívánkozott vissza.

Most nyílván megköveztek, lepontoztok meg minden, de én többre tartom az otthon csendben megemlékezést, sírás-rívást, mint a muszájból erőltetett temetést.

"Sőt én a helyedben ki se kelnék az ágyból"

Csak jelzem, hogy igen sokan halnak meg ágyban!

" attol felek szinten , hogy velem tortenik valami ut kozben. Meghalok pl es hatra hagyom a paromat az eddig felepitett kozos eletunket sikereinket"

Eddig még senki sem mondta meg, hogy mindenképpen meg fogsz halni előbb vagy utóbb?!

Aggódj inkább azon, hogy egyáltalán felébredsz-e pl. holnap, avagy álmodban ér el majd??