Szerintetek az normális hogy ha véletlenül magas hangon mondok valamit vagy nem olyan szépen akkor a nagymamám utánoz mert " csak azt akarja hogy elhaggyam ezt a rossz tulajdonságot"?

Szerintem meg bunkóság kifigurázni valakit és abszolút nem hatékony módszer.

Én gyerekkoromban sokszor görnyedtem, de mindig normálisan szóltak, hogy húzzam ki magam, álljak egyenesen, vagy odajöttek és segítettek kiegyenesíteni a hátam. Ha elkezdtek volna púposan járni és Quasimodo viccekkel gúnyolódni rajtam, akkor valószínűleg mindenkit megutálok, és csak azért is ugyanúgy állok. Meg rosszul is esett volna.

"Nemeskürty István is így beszélt."

De nem is ezért szerettük... Persze, egy értelmes lány negyedóra alatt megmutathatja, hogy nem olyan hápé, mint amilyennek a beszéde alapján tűnik, de a nagymama gondolhatja úgy, hogy nem muszáj ezt a fölösleges kört mindig lefutnia.

"Nehogy már emiatt elnézést kérj bárkitől is!"

Naná, hogy ne, még a végén azt hiszi a nagymama, hogy számít valamit a véleménye, és vérszemet kap.

"...abszolút nem hatékony módszer."

Erről lehetne vitatkozni (mindenesetre emlékezetes marad), de egy erénye mindenképpen van: Különösebb magyarázat nélkül is egyértelművé teszi, hogy mi a probléma az adott tónussal. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy nem szerencsés dolog egy kamaszlány érzékeny lelkét ezzel terhelni -- a nagymama valószínűleg még nem tart ott, hogy az unokája már nem egészen gyerek, ezért a kelleténél mélyebben érinti az efféle bohóckodás.

A fentiektől függetlenül, te is ugyanúgy elvárhatod, hogy ő értse meg a te álláspontodat: Adott esetben nyugodtan mondd meg a nagymamádnak, hogy figyelmeztessen bátran, mert szerinted is igaza van, de ne gúnyolódjon, mert az rosszul esik neked.

"egyértelművé teszi, hogy mi a probléma az adott tónussal"

A tónussal nincs semmi probléma. Csak azok számára, akik ebből problémát csinálnak. :DDD

Egy nagymamával (ha egyébként szeretettel bánik az unokájával) nyilván legyen elnéző egy kamaszlány, de általában véve nevetséges, ha azon lovagol valaki, hogy a másik ember milyen hangmagasságon beszél.

Így már tényleg nem kóser, és ha ez némileg megnyugtat, neked adok igazat. Általában nem vagyok híve a nagymamák lesajnálásának, mivel az élettapasztalatuk sokkal hasznosabb lehet, mint fiatalon gondolnád, de ezek szerint itt elsősorban a viselkedéséről van szó, az pedig egyértelműen gyermeteg -- úgyhogy sztornírozom a probléma elégtelen megértéséből fakadó föntebbi megjegyzéseimet. Ha ez lehetséges, adott helyzetben nyeld le tőle, és gondolj arra, hogy legalább ebben az esetben már te vagy az érettebb. Ahogy múlik az idő, egyre több efféle emberi gyengeségét fogod észrevenni, de tudod, mit? Ez inkább erősítse a magabiztosságodat, és törekedj arra, hogy te elkerüld a hasonló hibákat.

P.S.: Apropó, gyermeteg viselkedés: Nem tudom, ki az, aki a természetes véleménykülönbségeket kemény lepontozással bünteti, de ez egy marhaság, és az egészséges társalgás rovására megy. Javaslom, hogy minden erre járó nyomjon egy zöldet az eddigi válaszokra, ha pedig ellenvéleménye van, fejtse ki értelmes, megvitatható hozzászólás formájában.

A módszert tükrözésnek hívják.

Sosem szoksz le róla,ha nem hallod vissza,hogy milyen borzalmas hallgatni.