Mas nagyija is visszafejlodik egy 15 eves szintjere?

Az egesz problemacsoport osszefoglalhato annyiban, hogy az o mentalitasa szerint: "fel labbal a sirban vagyok, ugyhogy azt mondok/teszek, amit akarok". Egy lazado, makacs, beszologatos kis tini lett belole.

Peldaul egesz eletunkben az unokainak mindig kulon fozott. Gyerekek voltunk es ha elhangzott a kerdes, hogy "tokfozelek vagy turogomboc?", szerintem nem meglepo, hogy az utobbit valasztottuk. Manapsag is ugyanigy megkerdezi ezt, mert vele elunk es hiaba mondjuk, hogy ne fozzon kulon, most mar megesszuk a tokfozeleket - csakaze'is jon a turogomboc, aztan visszahallom a rokonoktol, hogy mennyit panaszkodik rank, amiert valogatosak vagyunk. WTF, megis kinek a hibaja??

Allandoan arrol beszel, hogy meg akar halni... 70 eves, sosem volt komolyabb mutetje, nincs semmilyen oregkori betegsege, kilometereket biciklizik hetente a temetobe, de o mar biztosan meg fog halni jovore. Pff.

Meghalt az egyik kutyank, a masik depresszios miatta. Hoznank uj kiskutyat a hazhoz, de mamank kerek-perec kijelentette, hogy neki ne hozzunk ide meg egy kutyat, mert o nem fogja gondozni (azert harult ra a feladat, mert folyamatosan beleszolt a dologba, szoval ha ennyire okos, akkor csinalja o - peldaul rossz gazdi vagyok, amiert csak naponta 1x adnek enni a kutyanak, o naponta 5x eteti. Ezen kivul azert is rossz vagyok, mert nem tudok napi 24 orat a kutyaval tolteni, aki igy maganyos - de ne, ne hozzak meg egy kutyat, mert nem fogja gondozni. Ja, es egsz allo nap hallom, hogy beszel a kutyaval meg simogatja, de azert mindig kijelenti, hogy neki nem kell).

Barmibe fogok is bele, rogton lehuz olyan beszolasokkal, hogy peldaul "ugysem csinalod vegig", "ez csak kezdeti fellangolas" stb. Minden erofeszitesemre legyint, peldaul "ohh, a jogi egyetem a legkonnyebb". Hat, nem is tudom. Neki magatol ertetodoek az otoseim, mert azert kaptam, mivel "a tanaromnak jo napja volt" vagy "jo tetelt huztam". Bocs a sok idezojelert.

Egyszer elmeseltem neki, hogy valamiert sirva fakadtam, mire az volt a reakcio, hogy "mi van, atmentel ovodasba?". Amikor jeleztem neki, hogy ez rosszulesett, erre mondta, hogy o mar oreg, ugyhogy nem ker bocsanatot semmiert.

Ezek jutottak hirtelen eszembe, de a lenyeg, hogy mindent rosszul csinalok. Viszont az a baj, hogy mivel kvazi felnevelt minket ocsemmel anyank helyett, buntudatom van, ha erelyesebben szolok vissza vagy ha leul mellem mondani valamit, nekem meg mar azon jar az eszem, hogy menjen mar innen. Egyszeruen megutaltatta magat velem. :( mert ilyen elviselhetetlen.

Amikor csak tudom, elkerulom ot, fozok magamra stb., de meg jo ideig egyutt kell elnunk. Nem hiszem, hogy mindig ilyen ember volt, nem erre emlekszem. Es igen, a tobbi csaladtaggal is ilyen. Rajt kivul mindenki rossz, de azert fennhangon mondogatja, hogy "aa, mar nincs is ram szuksegetek, csak zavarlak titeket es meg fogok halni". Borzasztoan vagyik a figyelemre, ennek ellenere egy bunko, kotekedo, lehuzos ember, alinek mar az etelebe sem akarom beleutni a kanalam, mert elkezd hisztizni a rokonoknak, hogy mennyi baja van velem/velunk.

Ezt hogy lehetne elviselni?