Hogyan engeszteljem ki a mamámat (okos enged alapon)?

75 éves, 15 éve özvegy, 8 általánost végzett, két gyerekes, úgy-ahogy egyedül élő idős asszony (a nagynénémék két házzal odébb laknak)

3 unokája van összesen, és - minden beképzeltség nélkül - én voltam a kedvence, ezt tudom. De már ha találkozunk, kéthetente, mindig tesz valami megjegyzést.

Kezdjük azzal, hogy anyám 21 évesen hozzáment a nála 17 évvel idősebb főnökéhez (apámhoz). A mamámék eleinte ki nem állhatták apámat, mondván egy "előkelő úr" mit akarhat az ő lányuktól (anya titkárnő volt, apa bankban dolgozott, egyetemi diplomával, doktorival)

Apának a házasságuk első éveiben alkoholproblémái voltak, anyám nagyon megszenvedte mellette, de a mamámék nem fogadták vissza (te akartál "úrhoz" hozzámenni, most edd meg amit főztél). Anya ezért kénytelen volt rendezni a kapcsolatát apával. Majd megszületettem én, és apa letette az italt (bár ha iszik, most sem tud mértéket tartani, de egy kezemen meg tudom számolni, hányszor láttam részegen)

Onnantól kezdve, hogy megszületett az egyetlen lányunoka, azaz én, mert az unokatesóim fiúk, a mamámék kibékültek anyával, elfogadták apát, és én voltam a "hercegnő" az "úrilány", ahogy a mamám mindig nevezett. Ha mi jöttünk, sütés-főzés volt, ajándékok, cukorka, dugipénz, minden, amit csak adni tudtak.

Ez egészen odáig volt, hogy kiderült, hogy vannak rokonaink Amerikában, elég jól menő vállalkozással. Tavaly nyáron meghívtak magukhoz nyaralni két hónapra.

A mamám azóta haragszik rám, vagy nem is tudom hogy fogalmazzam: mondván "urizálok" (életemben nem hallottam még ezt a szót), ha kimegyek hozzá, mindig azzal cukkol, hogy ő csak ilyennel tud kínálni, a gazdag amerikai rokonok nyomába ő nem tud érni. Mindig kérdezgeti, hogy van-e udvarlóm/vőlegényem, mert ideje lenne már férjhez mennem, de nehogy külföldit válasszak, hanem magyart, lehetőleg a városból vagy a megyéből, mert nem lehetek olyan önző, hogy kimegyek Amerikába élni és otthon hagyom a szegény szüleimet, akiknek én vagyok az egyetlen gyerekekük.

A két másik unokájára is neheztel, mert ők nyáron pénzért mennek dolgozni, ahelyett, hogy otthon segítenének, de ugye azért nem fizetnek, hogy otthon segít az ember a szüleinek meg a nagyszüleinek. Okos, tehetséges mindkettő, jártak országos versenyekre, mamám mindig csak sopánkodott, hogy mennyi pénzbe kerülhet az a sok utazás. Most mindketten Pesten tanulnak, mamám őket is szapulja, hogy miért nem jó nekik a helyi egyetem, elvégre az is egy iskola.

De a mai világban mindenki csak a pénz után szalad, a nők nem mennek férjhez, hanem tanulnak, törtetőek és karrieristák.