Miért kell letörni az unoka lelkesedését? Illetve azt mondani hogy felesleges a mozgás? Ugye nem normális?

A kislányunk több sportot is kipróbált (úszás, torna) de a lovaglás tetszik neki a legjobban, így annál maradtunk, főleg hogy én is járok, nagyon élvezi. A saját tapasztalatom is az hogy lelkileg és testileg is jó! A koncentrációja és a teljesítménye is javult, fegyelmezettebb, érzi a felelősséget hogy ápolni kell a lovat előtte-utána.

Lelkesen mesélte a mamáéknak hogy mit csinál, hogy szereti ezt csinálni, milyen egy óra, mire apósom leszólta hogy minek jár a gyerek sportolni? Felesleges az egész, ő se mozog 30éve mégis él és több pénze maradt(cukorbeteg és túlsúlyos 50évesen, fogai sincsenek már a szövődményektől, nem lát... no komment) és hogy hülyeség, aki egészséges az mindig hamarabb hal meg stb. a lányunk sírva mondta hogy haza akar menni. Férjem hiába szólt rá az apjára, csak mondta a magáét és nem is a balesetveszélyről volt szó, az nem is érdekelte hanem a mozgás maga. Persze felzaklatta és nem is akar menni hozzájuk, beszélni velük telefonon. Őszintén meg is értem!