Normális, hogyha az özvegyen maradt nagypapa új párt keres magának?

Két év általában elegendő szokott lenni, hogy feldolgozzunk egy halálesetet.

A továbblépés nem azt jelenti, hogy elmúlik a szeretet, szerelem. De a szeretet fél fizikai valójában megszűnik létezni, így átölelni, megcsókolni, beszélgetni vele már nem lehet. Csak az emlékek maradnak utána

Az ember társas lény. A nagypapa gondolom nyugdíjas ilyen korban. Érthető, hogy 24 órából 24 órát nem akar egyedül lenni.

A családtagjaidnak pedig saját dolgukkal kellene foglalkozni. Mert, amit csinálnak az az, ami nem normális.

az egyik nagymamámnak a férje még 89-ben meghalt. nagymamám még utána élt 20 évet. teljesen egyedül, nem is keresett társat.

szerintem ez is szomorú. én elhiszem,hogy nehéz volt feldolgoznia a párja halálát. de azért évtizedekig egyedül maradni sem egészséges. attól mert pár év után új párja van valakinek, még egyáltalán nem jelenti azt,hogy elfelejtette az első házastársát..

nagypapád is élete 2/3-át nagymamád mellett töltötte. én biztos vagyok benne,hogy minden nap akár órákig is rajta gondolkozik meg az emlékeken. egy ilyet nem lehet kiheverni.(ennyi idő után).

nincs abban semmi rossz, ha társaságra vágyik. valószínű egy hasonló özvegyasszonnyal jól megértik egymást,hiszen mindketten átestek ezen a szörnyűn gyászon.

én nem szólnék bele a családod helyében.

nem tudhatjátok,az is valószínű,hogy a nagymamáddal megbeszélték ezt, amikor még élt,hogy ha az egyikük meghal,akkor nem baj,ha újra ismerkedik idővel