Szerintetek egy nagyszülő kit szeret jobban, a gyerekét vagy az unokáját?

Ötunokaás nagyapaként mondom, hogy ebben a formában a kérdés egy kicsit sántít. A gyermekem felnőtt, önálló egzisztenciával rendelkezik, a létfenntartással kapcsolatos napi gondjain túl rajta van az unokák felnevelésének összes gondja, felelőssége 0-tól 24 óráig.

Az unoka még gyermek, vagy legalábbis fiatalkorú, igy valószínűleg "szeretet" címén mást várnak el a nagyszülőtől ők, mint a szülei.

Az unokákkal a kapcsolat mindig egy határozott időtartam, amikor az ember 100%-ban csak az unokával foglalkozik. Tapasztaltam, hogy a gyermeki lélek olyan finom rezdüléseit is észreveszem ilyenkor, amelyeket -sajnos- a saját gyermekeinél anno nem vettem észre.

Ilyenformán az unokák és köztem nagyon mély bizalmi kapcsolat van. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szülők ezt helyén kezelik, nincs féltékenység, nem vádolnak kényeztetéssel.

Említette itt valaki, hogy egyes nagyszülők jobban örülnek az unokájuk születésének, mint a saját gyermekükének. Bizton állítom, hogy az unokák megszületésének nem jobban, nem kevésbé, nem kicsit jobban, nem kicsit kevésbé, hanem UGYANÚGY örültem, mint a gyermekeimének.