Ti mit láttok a környezetetekben: a nagyszülőknek öröm az unokával lenni vagy inkább kötelesség?

3 éves a lanyom, imádják orom nekik ha ott van, de persze fárasztó is.

Most epp ott van 4 napja ma hozom el, mert tegnap este hallottam az anyu hangján hogy eleg (nagyon megerzem a hanglejtesen) . Nekem nagy segitseg mert jon a kisteso fekudnom kell jelenleg, de meg dolgozom is itthonról es igy nem kellett bolcsibe is vinni stb, ok meg nagyon szeretik egymast.

Nalunk jol működik a kommunikáció illetve ilyenkor en mindig meglepim oket valami aprósággal aminek örülnek,( arckrém vagy egy bor) szerintem ez is számít, hogy érzik, hogy ezert en is "halas" vagyok, nemcsak elvárom....

Esettől függ.

Milyen típusú ember a nagyszülő, mennyire vannak kihasználva a gyerekeik által stb.

Pl. más az, ha a nagyszülő kivételezik a gyerekeivel és az unokáival, és a kevésbé kedvencekkel "kell" foglalkoznia (mi nagyanyánk is ilyen volt, számolta vissza a perceket); más az, ha anyu-apu a 70+-os szüleire sózza heti 5x a gyereket, mert bulizni akarnak; és megint más, ha a nagyszülő szereti a gyereket, nincs egészségügyi baja túlzottan és normális időközönként kell foglalkozniuk a gyerekkel. Körülményektől függ mind.