Miért nem érti meg a nagyapám jogász és pszichológus létére, hogy attól hogy asperger szindrómám van az még nem biztos hogy attól van hogy volt némi oxygén hiányom születésemkor? - nem voltam koraszülött-

Azért a 140 még nem annyira rendkívüli, hogy ettől mindenki a földhöz verje magát. (csak mondom, az enyém hivatalosan mérve ennél magasabb, persze a teszt sem mindegy)

A viselkedésed, hisztid alapján eg minden vagy, csak intelligens nem.

Teljes igaza van az elsőnek.

A kérdező a magas IQ-jával igazán felismerhetné, hogy egyrészt van, akit nem érdemes győzködni (okosabb enged, szamár szenved),

másrészt az egy dolog, hogy nem bizonyított, hogy az oxigénhiánynak köze lenne az állapotodhoz,

na de AZ SE BIZONYÍTOTT hogy ne lehetne köze hozzá, tehát akár előfordulhat hogy a nagyapádnak van igaza, zsenikém!

Ha az első kicsit mélyebben ismerné az IQ mérésének módszereit vagy bármilyen tudományos mérés metodikáját, akkor tudná, hogy normális tesztet szakembernek kell felvenni, az általuk használt tesztek 140-ig mérnek kb. afölött annyit tudnak mondani, hogy 140 fölött, nem mérhető pontosabban. (A népesség olyan kicsi százaléka van valóban e fölött, hogy az átlagra kalibrált tesztek már nem tudják őket érdemben differenciálni. Tulajdonképpen nem is kell, gyakorlati különbség se nagyon van, mert ilyen hányados fölött már sok más képesség dönti el, mennyire sikeres az kliens: szociális kompetenciák stb.) Az interneten kitöltött önértékelő IQ-tesztek a Füles és Skandi rejtvényújság kategóriában mozognak.

Na, most hogy ezen túlestünk így dióhéjban, válaszolok a kérdezőnek is:

Nem a nagyapád dolga meghatározni, mi a problémád. Úgy látom, 18 elmúltál, teljes joggal rendelkezel arról, hogy mely szakemberek vizsgálnak meg vagy melyek véleményét fogadod el. Amúgy nagyjából mostmár tök mindegy, hogy mitől alakult így. De az is tény, hogy a kutatók közt sincs konszenzus, hogy mi okozza az aspergert vagy az autizmust, sőt, az sem tisztázott, hogy ugyanaz az állapot-e a kettő.

Szerencse, hogy magas IQ jutott, így jó eséllyel elboldogulsz az életben. Hagyd rá nagyapádra a dolgot, fölösleges vele vitatkozni. Keress olyan felnőtt társaságot, ahol elfogadnak, türelemmel segítenek a beilleszkedésben. Van ilyen bőven.

Felkereshetsz szakembert is, sokat tudnak segíteni, különösen a magas intellektussal rendelkező aspergeres/autista embereknek, hogy tanult viselkedésformákkal hogyan tudnak jobban beilleszkedni.

És esetleg olvasd el a "Léttelenül" című könyvet Donna Williamstől, nekem nagyon érdekes volt egy autista nő saját írásából megérteni, mivel jár ez.