Ha a nagyszülők nem akarják látni az unokájukat, lehet-e az unokának kérvényezni, hogy láthassa a nagyszüleit?
Egy másik kérdésben fordítva volt, hogy a nagymama akarta látni az unokát, de a szülők miatt nem tudta.
Mi van, ha fordítva van, és a nagymama b nem akarja látni az unokát? Mondjuk, mert nem tetszik a gyereke házastársa, vagy egyáltalán elege volt a gyerekekből, amíg a sajátja gyerek volt, vagy fiatalnak érzi magát, hogy unokája legyen, stb.
Lehet-e kérni kötelező láthatást, úgy mint az ellenkező esetben, mondjuk havonta egyszer? Hátha rájön, hogy mégis kell az unoka.
válasza:Én nem tudom, de sok minden más is úgy van megközelítve, hogy ami egy valakinek a joga, az legyen másvalakinek a kötelessége megadni.
A gyereknek joga ismerni a nagyszüleit, lehetne a nagyszülőnek kötelessége hagyni ezt. Ki tudja, hogyan változna egy nagymama, miután néha látná az unokáját, hogy esetleg rá hasonlít, vagy amikor mondaná neki, hogy "mama".
És a mai világban, ahogy később születnek a gyerekek, nincs idő kivárni sem azt, hogy a gyerek, az unoka felnő, sem azt, hogy megváltozik a nagyszülő véleménye.
A fene egye meg; hát a gyerekvállalás nem lenne szabad, hogy végetérjen a gyerek felnövésével, hogy 18 év után vagy hogy "megtette a kötelességét" és slussz.
Szerintam még az is jobb lenne, ha ott ülne 1-2 órát unottan és undokan, mintha soha nem látja az unoka. Abból is megismeri és tanul belőle, nem?
Én szerencsére ismertem az egyik nagyanyám, és sajnos csak egyszer láttam -ahogy emlékszem- a másik nagyapám mielőtt még meghalt. Akinek van nagyszülője, látnia kellene így vagy úgy, mert rengeteget veszít, ha nem látja.
Nem pótolhatja semmi pótnagymama, somszéd néni, semmi.
válasza:Rosszul látod a helyzetet.
Tényleg jobb lenne ha ott ülne kényszerből?
A gyerek is észre veszi hogy ezt a mama nem akarja és nem szereti őt. Ezzel meg csak rosszat tesznek neki.
Nem is foglalkozna vele.
Sőt.. Lehet lenne olyan eset ahol bántalmazná a gyereket. Nem kell fizikai bántalmazásra gondolni (bár kitudja.. az is előfordulhatna), hanem esetleg verbálisan.
Ez a mamának és legfőképpen a gyereknek sem lenne jó.
Én inkább máshogy látom.
A saját gyerekemet vinném, biztos, hogy meg is tudnám védeni, ha olyan lenne a helyzet.
Persze ez biztos szülőfüggő, hogy mennyire tartja fontosnak, és hogy mennyire bízik magában.
Az is igaz, hogy egész kicsi gyereknek nem hasznos, minimum óvodás vagy még annál is idősebb kellene, hogy legyen a gyerek.
válasza:Én nem kapcsolattartásról írtam, hanem láthatásról.
A haszna csak annyi lenne, hogy látná, nem csak elbeszélésből hallana felőle, mintha halott lenne, vagy lett volna.
válasza:De hát mi baj van?
Nem "akarok" semmit. Csak egy másik kérdés kapcsán jutott eszembe, hogy igazából az egész láthatás csak a felnőttek szempontjából van nézve.
Hogy igazából a gyereknek is van joga, lenne joga látni, ismerni a nagyszüleit. Mint ahogy a nagymamának is joga van látni, ismerni az unokát.
Egyfelől a szülők kellene, hogy biztosítsák az unoka jogait, másfelől meg a szülők nem lenne szabad, hogy elvegyék a nagyszülő jogait.
Akármilyenek is a szülők megítélése szerint a nagyszülők.
Elméleti kérdés, érdemes utánagondolni. És szerintem nem szabad csak úgy figyelmen kívül hagyni a gyerek hosszútávú jólétét annyival, hogy ha a mama nem kiváncsi rá, akkor ne erőltessük. A "mama" nem örökre letudta a kötelességét a gyereke 18 évi eltartásával, a csomagban benne volt, hogy a gyerekének is lehet gyereke. Ezt is figyelembe kéne venni.
De, ha valakit nem érdekel, vagy nem ért egyet, az is rendben van. Csak érdemes elgondolkodni ezen is.
válasza:Érthető az érvelésed, de az vele a baj, hogy egy felnőtt embert nem lehet "kényszeríteni" egy másik emberrel való kapcsolattartásra. A gyerek esetében fordított a helyzet: a szülő megtiltaná, hogy a mama kapcsolatot tartson a gyerekkel. Ebben a helyzetben tehát a mama akar kapcsolatot, a gyerekről pedig azt gondoljuk, hogy ő még nem tudja eldönteni, hogy akar-e vagy sem, ezért azt feltételezzük, hogy ő is akar. Az általad leírt esetben viszont legalább az egyik fél (a nagymama) kifejezetten nem akar találkozni, és erre nem lehet rákényszeríteni őt, mivel egy felnőtt ember. Lehet, hogy valaki úgy gondolja, hogy érdemes ismerni a saját leszármazottjait, mert fontos a család, de bárkinek joga van másképp gondolkodni, és azt mondani, hogy márpedig neki nincs kedve. És nem is lehet kötelessége, hiszen nem ő vállalt gyereket. Márpedig senkit sem lehet rákényszeríteni arra, hogy jogos indok nélkül valaki havonta x órát ezzel töltsön, ha egyszer nem akar. Szerintem még a szülők esetében sincs olyan, hogy kötelező, le lehet mondani a gyermekről.
Szerintem ami érdekes, az inkább az, amikor a nagymama szerez láthatást a gyerek fölött, mert mondjuk a szülők megtiltották, de igazából a gyerek se akar találkozni. Ilyenkor jó dolog kikényszeríteni, hogy a nagymama mégis láthassa, mert joga van hozzá? Szerintem a szülőkön (illetve hivatalos gyámokon) kívül senki másnak nincs joga a gyerek láthatásához, és a szülők is lemondhatnak, vagy elveszíthetik ezt a jogukat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!