Nagyot csalódtam a nagyszüleimben, hogy dolgozzam fel? Nem az élet legnagyobb problémája, bunkó válaszokat nem szeretnék!
Légyszi ne szidjatok, ne szóljatok be, így is elég pocsékul érzem magam.
Családi házban élünk, apai nagyszüleim meg az anyám. A szüleimet nem nagyon érdeklem, miután apám ötletére összeköltöztünk, ő hamarosan le is lépett egy másik nővel, tartjuk a kapcsolatot, de hát csak filmezni jövünk össze. Azóta anyámat is annyira érdeklem, ha neki kell valami.. Apai nagyszüleim neveltek, ők ismernek a legjobban (és még ők sem eléggé.)
Amit rólam tudni kell a történet szempontjából, hogy imádom a természetet, az állatokat, és hiába rosszalljátok, sokkal jobban, mint bármilyen embert ezen a világon (mert ahogyan most is, mindenki bántott, és csalódást okozott). Mindig tartottam állatokat, papagájokat, kutyát, hörcsögöt, nyuszit... tavaly 3 kedvencem is meghalt, napokig gyászoltam, rengeteget sírtam, és ezt a nagyszüleim is látták.
Most fogtok igazán bolondnak nézni: akkor így hasonló gyászosan reagáltam, amikor a kertünkben a vízbe esett verebet már nem tudtam megmenteni és a kezeim közt halt meg. Egyszerűen nem bírom elfelejteni azóta sem azokat a szomorú szemeket... nem bírom ha valaki ártatlant ilyen igazságtalan vég ér.
És egyik nap véletlenül kiderült, hogy a papám lövöldözi le a kertünkben a madarakat, mindössze azért, mert megettek pár epret. Ennyi volt a nagy bűnük. (Tudom, hogy ez bosszantó, és valóban, de a legjobb barátnőm is ilyen és az ő papája meg tudta oldani gyilkolás nélkül is.)
Azokat a madarakat én csábítottam ide, etetgettem őket, imádtam
nézni, ahogy rohangásznak az udvaron, reggel a csicsergésükre kelni, a papagájaim kivinni közéjük... és a nagyszüleim erre semmit sem szóltak! Itt költöttek, lehet hogy egy kismadár elveszítette emiatt a szüleit! Még a mamám mutogatta, nézzem milyem aranyosak, hol fészkelnek, fürdenek...!
És ami a legeslegjobban fáj, hogy mindezalatt a szemembe hazudtak! Hogy tudták mennyire megbántanak ha kiderül és megtették! Hogy őket ez semennyire nem érdekli! Sem az, hogy az egyetlen unokájuknak mekkora fájdalmat okoznak!
Képmutatóak voltak és képesek voltak gond nélkül a szemembe hazudni és ezzel a tudattal mutogatni, hogy milyen aranyosak!
Hatalmasat csalódtam bennük, hogyan bocsássam meg, hogy átvertek? Tudom, hogy ilyenkor már minden nap ajándék, és szeretni akarom őket, amíg lehet, de ezzel akkora sebet ejtettek bennem, hogy úgy érzem ezután nem tudok megbízni bennük.
Tudom, hogy nem ez az élet legnagyobb problémája, van sokkal rosszabb is (nekem is) de ez a napok óta szótlanság kikészít, muszáj volt leírnom és csak egy kis megértésre vágyom..
válasza:Kérdező, pontosan értem, mit érzel. Én is imádom az állatokat, mentettem már mindenfélét, és felháborít az a felelőtlenség és közöny, amivel mindenki viseltetik a természet iránt. Sírni tudnék, mikor fényes nappal irtják a szúnyogokat, és látom, hogy százával pusztulnak a méhecskék, katicabogarak. Meg mikor nyár közepén vágnak ki fákat, mikor tele vannak madárfészekkel...
Igen, vannak súlyosabb problémák is, de az alázat az egyik legfőbb emberi erény kéne legyen. Vigyáznunk kéne arra, amink van. Még ha nem is "a miénk".
Ráadásul amit a nagyapád csinált, azzal nem csak egy madarat ölt meg, hanem a fiókákat is halálra ítélte. Még ha az egyik szülő életben is marad, nagyon valószínű, hogy egyedül nem tudja felnevelni a fiókákat.
Ráadásul emberileg is ronda, hogy a szemedbe hazudtak.
Mondd el nekik azt, amit ide leírtál, és közöld, hogy védett madarakra lövöldözött, ráadásul, amint írták, belterületen vigyázni kéne a fegyverhasználattal. Ajánld fel, hogy szereltek fel a veteményes köré mondjuk madárijesztőt, vagy valamit. Próbáld velük tisztázni a helyzetet, az érzéseidet, mert abban igazad van, hogy nem kéne hagynotok, hogy ez a dolog közétek álljon.
Jó szíved van, de kicsit muszáj megkeményíteni magadat, mert nem veheted a világ minden fájdalmát a válladra. Nem azt mondom, hogy ne szeresd az állatokat, hanem hogy a dühödet és fájdalmadat konstruktív irányba kell terelni. Kezdve azzal, hogy megbeszéled a dolgot nagyapáddal, a madárijesztőn át odáig bezárólag, hogy ültetsz a madaraknak valami gyümölcstermő bokrot, ami csak az övék.
Senkit nem pontoztam se le se fel, köszönöm, hogy ilyen rohadt rendesek és megértőek vagytok, remélem veletek is hasonlóan viselkednek majd, ha szomorúak lesztek bármiért és megértésre vágynátok.
Ja és vegetáriánus vagyok. Sziasztok
válasza:Utolsó, neked még köszönöm!
De inkább nem is nézem tovább az oldalt, elveszi az utolsó kedvem is az emberektől. És elnézést kérek, hogy több empátia szorult belém, mint 0. A mai világban ez hatalmas bűn tudom. Na sziasztok.
válasza:Azert nem kell atesni a lo tulso oldalara.
En is imadom az allatokat, mentettem mar fecsketol kezdve macskaig, es meg a pokot se csapom agyon, de azert nem vagyok egy tundermeseken felnovo 6 eves lany erzelmi szintjen.
Egyetertek, hogy ez csunya dolog volt a nagyfater reszerol, de az elet nem egy Disney mesefilm, ilyen dolgok is vannak. Szerintem probalj meg felnoni, mert nagykorodra egy teljesen eletkeptelen ember leszel.
válasza:A sok gúnyolódónak: akármennyire is felsőbbrendűnek érzitek magatokat, csak mert emberek vagytok, attól még minden élőlény ÉRZŐ lény, ugyanannyi joguk van élni, mint bármelyik embernek. Ha nem több. Aki a kertjébe tévedő állatokat lövöldözi vagy egyéb módon gyilkolja, az gerinctelen féreg, és semmi több. Épp elég baj, hogy már olyan rengeteg ember él a Földön, hogy az állatoknak SEMMI hely nem marad... nem elég, hogy kiirtjuk az összes életterüket, de ha véletlenül a közelbe jönnek, akkor azonnal fel van háborodva mindenki, hogy a mocskos gonosz állatok be mertek lépni a kertbe...
És igen, az anyamadár a kis fióka szülője, akármennyire is vicces ez a primitív elméteknek. Majd akkor is nevetgéljetek ám, mikor véletlenül a ti édes anyukátokra lövöldözik valaki poénból. Ő se több mint egy madár, csak szólok.
válasza:"Ő se több mint egy madár, csak szólok."
A korlatolt antiszocialis hulyek szemeben nyilvan nem. Egy normalis meber szemeben meg igen.
válasza:Elhiszem, hogy kiakadtál. Ez teljesen normális. Én is nagyon szeretem az állatokat, és mindig adok a galamboknak kenyeret/péksütit ha van nálam. Ha az én apámról derülne ki ilyen, vagy esetleg megtudnám, hogy bántsa a macskámat tuti nagyon haragudnék rá és amíg el nem "felejteném" biztos fagyos lenne köztünk a hangulat.
Visszatérve a kérdésedre, szerintem meg kéne próbálnod beszélni a nagyapáddal, hogy mennyire megbántott téged ezzel a tettével. Ha már a madarakkal ilyen szívtelen legalább miattad az unokája miatt moderálná magát... Fontos, hogy hangsúlyozd te édesgetted magadhoz a szegény párákat talán így neki is személyesebb lesz az ügy vagy valami.
Szörnyű, hogy az embereknek manapság már semmilyen tér nem elég és mindenhonnan ki akarják szorítani az állatokat.
Ne hallgass azokra, akik a korodra tesznek megjegyzéseket, elég szomorú ha manapság már lakókörnyezetben is teljesen normálisnak gondolják egyesek a madarak lepuffantását. Majd ha véletlen egy töltény nem egy madarat talál el akkor meglátom mit szólnak a kedves "kit érdekel a természet" emberek....
24/L
válasza:Túlliheged a dolgot!
Az állatok sokunk munkáját teszik tönkre!
Az emberek nem változnak meg varázsütésre!
A szomszédom egy vascsővel verte agyon a fiatal kutyánkat, mert "állítólag" megette a tyúkja tojását!
Sajnos ez az állatmánia mára már nagyon beteges!
A nagyid csak nem akarta előtted pusztitani a madarakat, akik lezabálják a gyümölcsöt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!