Hogy viszonyuljak a nagymamámhoz?

Ez nagyon nehéz helyzet...:S A helyedben megpróbálnék elbeszélgetni a nagymamával, felnyitni a szemét, hogy milyen ember valójában és mondani neki, hogy akkor keressen ha már átgondolta a dolgokat, változtatott magán. Felnőtt ember vagy,ne mások éljék az életed!

Nekem úgy tűnik, hogy apukád mamád kicsi fia, és mamád mindenben tudja őt befolyásolni, szerintem apukáddal is el kéne beszélgetned arról, hogy úgy látod, hogy manipulálja őt nagymamád, és, hogy nem szeretnéd megszakítani vele a kapcsolatot, de gondoljon bele a te helyzetedbe.

Remélem minden megoldódik idővel!

Kedve Kérdező, már bocs, de apukád hagyja, hogy mamád tönkretegye a kapcsolatotokat. Gondolj bele, ha most neked valaki mondana valamit egy családtagodról, akkor mégis ki dönt arról, hogy ezt elhiszi-e annak az illetőnek, vagy sem? Hát te! Apukád hisz az anyjának, és hagyja, hogy befolyásolja, nem a te hibád, és nem is teljesen a nagymamádé, hogy megromlott apukáddal a kapcsolatotok, hanem apukádnak kellene fenntartással kezelnie, amit az anyja mond.

De a helyzet az, hogy nem kezeli, hanem hagyja, hogy befolyásolja. Minél hamarabb elfogadod ezt, annál jobb, mert senkinek nem tudod a gondolatait itányítani, és megszabni, hogy mit hogyjenek. Ha apukád az anyjának hisz még a bizonyítékok ellenére is, akkor nem tudsz vele mit csinálni. Mondhatod neki, hogy ,, Szeretlek, és szeretném ha jó kapcsolatban lennénk, de nagyon fáj, hogy nem hiszel nekem. Nekem ez a helyzet így nem jó, ki is tagadhatsz, ha akarsz, bár akkor nagyon szomorú lennék, mert nagy szükségem lenne az elfogadásodra. A gondolkodásodat nem tudom, és már nem is akarom megváltoztatni, ha szeretnél újra jó kapcsolatot velem, csak szólj, mert én nagyon szeretném. Addig viszont, ameddig a nagyinak hiszel olyan dolgokban, amikre bizonyítékom is van, hogy nem igazak, és emiatt veszekszel velem, inkább ne beszéljünk. Szeretnék egy nyugodt életet, és jó kapcsolatot veled, szólj, ha te is kész vagy erre."

Ha nem hagyja, hogy végigmond, írásban is leteheted elé.

Nagyon rpossz, amikor vágysz a szeretetre a szülődtől (vagy akár a nagyitól), és pont az ellenkezőjét kapod, de nem tudod őket befolyásolni. Amit tehetsz, hogy kiállsz saját magadért kedvesen, de határozottan, becsukod az ajtót magad mögött, de nem zárod kulcsra, hogy tudják, hogy a velük való jó kapcsolatod elsősorban most rajtuk múlik.

Apukád lehet, hogy azért nem vesz komolyan, mert nem felnőttként beszélsz vele, hanem gyerek szerepben, tehát kérleled, bizonygatsz, magyarázkodsz, esetleg dühös leszel, amikor nem úgy lesz, ahogyan szeretnéd. Ha nem a szülői énjével próbálsz beszélni, hanem a felnőttel, egyértelműen megfogalmazva az érzéseidet,és határozottan kimondva, hogy a te erődből ennyi telik, és erre vagy hajlandó, és mindezt tárgyilagosan, és bármilyen válaszra nyitottan, akkor sokkal nagyobb az esély rá, hogy komolyan vegyen. (Hidd el, a válaszom mögött rengeteg "kísérletezés" áll...)

Ha pedig nem vesz még mindig komolyan, akkor itt az idő, hogy te komolyan vedd saját magad, és elhatárolódj tőlük.

'Apukám azt mondta hogy a családunkban szabályok vannak és át kell menni a mamához ha tetszik ha nem, és ha ezt nem tartom be kitagad... ' - 'Őszinte leszek, és szomorúan mondom, nem szeretem, és soha nem szerettem a mamát'

A családunkat nem mi választjuk. És szomorú dolog, ha családon belül rájövünk, hogy nem tudjuk szeretni, akit illene. Ez hatalmas bűntudatot tud generálni. De bármennyire erőlködni akarsz, és apukád is bármennyire erőlködik a látszatot fenntartani, kényszerből nem lehet ezt hosszú távon. Szeretet nélkül minden más. És kötelezően nem lehet valakit szeretni. Az vagy van, vagy nincs. Ezt próbáld meg először elfogadni.

Most azért van benned harc, mert ugye idegennel úgy vagy, ha megszereted, nem sokat kell gondolkodni, viszont ha nem, akkor egyszerűen tovább lépsz. Mert mért foglalkozz olyannal, akit nem szeretsz?

Hát ez a nagy kérdés.

Sajnos tudomásul kell venned, hogy ez nem jött össze az életetekben. Vannak párok is akik viszont nagyon szeretik egymást, de nem tudnak együtt élni. Más szokások, értékrendszer különbségek, hiedelmi különbségek, más életvezetés, ambíciók...gondolkodásmód.

Lépj tovább, és ne foglalkozz olyan emberekkel, akik nem szeretnek, vagy te nem tudsz szeretni.

Szerinted édesapád hasonlít a nagymamádra.

Egy családban 3 szabály létezik : SZERETET,BECSÜLET,TISZTELET.

Ha ki szeretne tagadni téged, holmi kitalált szabályok miatt, akkor a SZERETET már nincs.

Ha mamád képes kiforgatni a szavaidat , ezzel tudatosan vitát kreálva akkor ott BECSÜLET sincs..

Szakadj ki ebből a közegből, pár hétre a pároddal. Sajnos a konfliktusok nem csak az édesapáddal való viszonyt gyengíthetik..de egyszer a párodnak is elege lesz a körülötte zajló feszültségekből.

Sajnálom, hogy ebbe a helyzetbe kerültél.

Ne foglalkozzatok a rosszakarókkal , rengeteg rosszindulatú ember van sajnos. Egymással foglalkozzatok és amilyen gyakran csak lehet, beszéljétek meg egymással az aznap történteket, legyetek egymás támaszai..

Ne éljetek külön, 31 évesen legyen melletted az, akit a menyasszonyodnak akarsz tudni!!!!!