Velem van a baj?

Figyelt kérdés
A elején kezdem ugy sztem jobb lesz. Mikor a férjemmel összejöttünk minden jó volt, a szülei meg egyenes túl szép ,hogy igaz legyen. Már olyan volt mintha álmodnék. Anyósommal mindent megtudtunk beszélni, jött mindig segített amit lehetett. Terhes lettem. Nagyon boldogok voltak hogy végre a fiaik közzül tovább viszi a genetikát. Minden nap itt voltak ,de az aposom akkor még melozott. Segítettek a gyerekszobát berendezni ,ök vettek bele mindent ,ök szerették volna. Anyósom eljött velünk mindig a vizsgálatokra ( mer az ö idejében mikor terhes volt nem volt ilyen ,ö mondta) gondoltam legalább ezzel is vissza adom azt amiket ö adott nekem. A szülesnél is bent volt mert tényleg olyan volt nekem mintha az anyám lett volna. Gondoltam öröm ebbe a családba lenni. De ne kellet volna ezt gondolnom. Ahogy haza jöttünk a fiunkkal meglátogattak a növérével . Tisztelet sehol...ök ugy beszélgetnek hogy zeng a ház. Azt mondták jobb ah megtanulja az unoka. Én varva voltam alig tudtam menni. A fiamat irritálta igy sírt ,én voltam mi oda ment és megvígasztalta. Ök csak tovább beszélgettek. Aztán egyre kevesebbet jártak ide. Hetente egyszer ha látjuk öket. Kértük a férjemmel jöjjenek látogassák az unokájukat de anyosom erre azt mondta nemér rá. Az ö napja vhogy igy telik: kb 3 órán keresztül takarít minden nap, aztán leviszi a kutyákat de mostmár az aposom is besegít neki mert nyugdïjas. Aztán leül a gépe elé és netezik ,közbe meg ha átmegy a növére fotókat készítenek. Persze magukról és azokat szépen feltöltik a facera vagy máshova. Aztan vásarolni mennek . Eszébe sincs hogy unokája van. Terhességi depresszióba szenvedtem én kértem hogy jöjjön kicsit a fiamhoz legalább csak félórára. A fiamnak fájt a hasija minden nap nem volt idöm semmire,gondoltam megkérem kicsit ugorjon be. Nemértem el mert épp ö és a nagyobbik fia épp partiztak. A férjem ugrott be 10 percre munka közbe hog kicsit letudjak ülni. Azótja a növére is rám szállt. Ö azt nézi mi,or posztolok a facera hogy tudassam a többi családtaggal magyarba hogy mi is a helyzet meg fotókat küldtem rollunk. Ha azt ïrtam ki honvágy a növére rám írt hogy miért irok ki ilyeneket. Aztán az anyós hív bennünket hpgy szoljon rám a férjem hogy ne írjak ki ilyen dolgokat mert az emberek látjak. De ezt minden héten megtette. De az nem tilos ha ök a mellükröl posztolnak. De ok aztán anyós latogatóba jött csináltam rola és az unokajárol fotókat. El is küldtem neki. Gondoltam büszke lesz rá és talán megosztja. Erre megosztott egy fotót amin a növérével van és annak az unokájával. Felé meg kiírta hogy a növérek és egy angyal. Az unokájtát sosem említi meg. A kutyái az elsök. Mikor jött 10 perc unoka utánna kiment a kutyánkhoz hogy ne legyen egyedül. Ezt vágta hozzám mikor belépett. A mi kutyánk egy németjuhász de ö azt hiszi a kutya jobban szeret bent lenni a házba és rizst enni ja és tejet inni. Ezt egyszer megemlítettük a sogoromnak mert álítólag segíteni akart erre megint háború lett mert mindent vissza mondott az anyjának. Most ott tartunk hogy tegnap lett volna a férjem unokatesójának a szülinapja, de ö tegnap elött ünnepelte meg a kis családjával és egy haverjával. Minket megsem hívtak pedig ez nálluk es családi hagyomány. A férjem begurult írt is neki hogy akkor ök is ugy jöjjenek segítségért. Persze a csaj kitörölte azt. Az anyja meg vhogy bemagyarázta az anyosomnak hpgy ö nem hibás, de a férjemet ezt mar nemérdekelte. Anyosóm erre hogy ne mondjon rolla a saját fia rosszat rám terelte a szót. Hogy mikor utoljára itt volt este mikor a fiamat fektettem le és én végre pihenhettem volna pizsiben a díványon az anyosomnak szúrta a szemét. Mondta hogy ez olyan mint ha azt mondanám jó lenne mar haza menni. Pedig csak pihenni akarok minden este mikor a fiam lefektetük mert nincs segítségem a férjem csak de ö sokat dolgozik. A férjem mikor korházba került akkor sem hívott fel egyik sem hogy ne jöjjenek segíteni ,csak egy személy ki azért jön ide minden héten hpgy ne legyek egyedül és segít abba hogy kicsit pihenni tudjak. Szerintettek mit rontottam el? Megadtam anyosomnak mindent amit csak lehetett de ö már látom rajta hogy nem fogad szeretettel a családjában. A férjem segítene de bármit tesz az anyja jobban tudd mindent még azt hogy az unokajának elég egy nyelvet tanulnia nemkell kettöt. Meg megakart változtatni is cicanadrag stb. Nem sikerült neki. Mit tegyek??

2014. jan. 28. 10:50
1 2
 11/12 A kérdező kommentje:
Én nem azt irtam hogy baj ha segít meg hogy nem segït. Hanem hogy az elején mikor még mikor terhes voltam mindenröl tudtunk beszélgetni . Vmi a szülöszobában történt amiért ilyen lett,de én sem de még a férjem sem tudja miért. Mert azöta lett ilyen. Neked meg szerencséd van. De hidd el ha ilyen szerencsém lenne mint neked inkább magamba tartanám és örülnëk, mert olyan mint ha felvágnál vele. Bocsi ha megbántottalak ezzel. Lehet vélemény alkotni rolla,, de mindenki terhe más még ha csak leírjuk. Mostmár tudom hiba volt ide írni mert mint mindig leszolják a masikat. Azért köszönöm az idötöket hogy legalább válaszoltatok. De lassan olyan mintha én lennék a hibás mert szeretnék egy családot ami össze is tart. Meg nekem kellene mindig hïvnom öket , s nekem kell bocsánatott kérnem mert még a barátaimba is belekötnek a facén ,és kinevetnek hogy miért járok anyák klubjába minden héten.
2014. jan. 28. 11:41
 12/12 anonim ***** válasza:

Végigolvastam, nem volt egyszerű, de szerencsére, mert fontos adalék, hogy nevelőotthonban nőttél.


Ne fogd fel ilyen tragikusan az életet!


-Nem kell neked összetartanod semmit, főképp a tágabb családotokat nem, értem azalatt a tiéteket (te, párod, kicsi) plusz a többit, anyós, após satöbbi - ott nem te vagy a családfeje és nem is neked kell összetartanod őket, neked be kell illeszkedned, nem főnököt játszani!

Te a saját kis családoddal légy elfoglalva, az tartozik rád, a többihez csak alkalmazkodni, amennyire lehet, nem AZONOSULNI velük! Nem fog az a család szétbomlani akkor sem, ha nem erőlködsz ennyire!


- Egy gyereked van, panelben laktok, ha jól értettem, nem kell ekkora halálos gondot csinálni a kicsiből, ne légy már ilyen élhetetlen asszonyka, aki nem bír el egy szem gyerekkel, mindenkitől segítséget koldul és vár el!

Ne nevettesd ki magad, nagyon sok embernek hasfájós a gyereke (a miénk is az volt) mégsem rángatja haza a férjét a munkából, hogy le tudjon kicsit ülni, ilyet még nem is hallottam!

Alakítsd ki a napirendeteket, de kettőtöknek, úgyhogy ne szorulj másra, ez a dolga egy anyának, segítséget olyankor kell kérni, mikor muszáj olyan helyre menni, ahová nem viheted a kicsit, de hidd el, nagyon sok olyan nő van, aki egy szál magában van a gyerekkel, nincs kit megkérni, még ideiglenesen sem, hogy legyen a gyerekkel (és sokszor nem is 1 gyerekről van szó) és azok is megoldják az életüket. Fel a fejjel, neked is sikerülni fog. Nem játszhatod mindig a gyereket, akinek gyereke lett, nőjj fel, légy önálló, határozott!

Ja, és a gyereket ne hagyd egyedül a lakásban az istenért (ha jól értettem?), akkor vidd le a kutyát, mikor őt is tudod, többször egy nap. Elhiszem, h fárasztó, főleg télen, de ha jól értettem, nagyon pici még a baba. A nagyobbakat meg azért nem lehet egyedül hagyni, mert mindenbe belemásznak.


- Anyósod azért távolodott el tőled, mert túl sok vagy! Önállótlan vagy, követeled és elvárod, hogy segítsenek (ilyeneken fenn akadsz, hogy neked kellett odamenned a síró gyerekhez, pedig varrva voltál - szerdán császároztak és csütörtökön fel kellett kelnem a gyerekemhez, és? Kinek kellett volna, a tiéd!).

Nem neki szülted és értsd meg végre, hogy nem követelheted meg senkiől, hogy végezze a te feladataidat, mert a végeláthatatlan panaszaidból azt szűröm le, hogy vérig vagy sértődve, mert nem segítenek.

Azért mert ezt nem teszik, még nem jelenti, hogy ne szeretnének, csak te sajnos a neveltetésedből kifolyólag nehezen fogod ezt megérteni, de ha meg akarod tartani a családodat, akkor muszáj lesz! Te hátránnyal indulsz, de leküzdhető, szerintem az anyós alapjáraton szeret téged (azért is próbálta magyarázni, hogy régen neki hogy működött az élete) csak az agyára mész, mert rátelepszel!


-Te azt gondolod, egy anya/anyós azért van, hogy a fiatalokért, unokájáért éljen, ezért személyes sértésnek veszed, hogy van magánélete, facebookozik, képeket tesz fel magáról - melleiről, kutyájáról....., ha jól értettem, van férje, ha őt nem zavarja, akkor neked mi közöd hozzá? Igaz, neki sincs ahhoz, te miket teszel ki, de ha te belebeszélsz, akkor ne csodálkozz, ha visszaadja. Adj tiszteletet és követeld meg a magad számára is! Otthon a férjednek max mondhatod, hogy láttad, milyen képet tett fel anyád magáról, de hozzá ez nem juthat vissza, mert kicsinyes. Látod, ez is annyira éretlen, ilyeneken sopánkodik egy anyuka,könyörgöm... Ármánykodtok, meg intrikáltok a face-n, mint a dedósok.

Anyós önálló ember, nem azért van, hogy téged tehermentesítsen, inkább örülj, hogy nem egy begyöpösödött középkori csökevény. És ne üzengessetek egymásnak a face-n, mert ez röhejes, komoly emberhez nem illik ez a vielkedés.


-Próbáld meg átértékelni a viselkedésed és rá fogsz jönni, hogy te rontottad el, ők nagyon sokat segítettek nektek, de te csak követelsz, meg követelsz, meg követelsz.... Inkább lásd be a hibád, és mondd el őszintén (majd amikor kíváncsaik rá), hogy szerettél volna a család része lenni, nagyon igyekeztél, csak sajnos tévesen fogod fel az anyós és a rokonok karakterét éppúgy, ahogy a magadét is. Kérd meg, hogy segítsen neked, szóljon, ha valamit rosszul gondolsz, de persze van agyad, használd, ha tanácsol valamit gondold át és mérlegelj.


Lehet itt-ott kicsit nyersebb voltam, de merő jószándékból tettem.

2014. jan. 30. 17:08
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!