Miért ilyen velem?

Az van, hogy egyszer a bátyám el akart velem menni moziba, mert előtte sok ideig nem láttuk egymást, de nekem nem volt kedvem, mert nem éreztem jól magam. És amikor ezt mondtam, a nagymamám rámförmedt - nagyon mérges volt rám emiatt - és mondta, hogy ilyen alj*sszemetet, mint én még soha nem látott. És előtte még anyázott is egyet. Meg korábban volt olyan, hogy Amerikában voltunk, mert nagynénim és az unokatestvéremék kint laknak, és vele mentem sajnos ki, és amikor a reptéren én el akartam indulni a helyes irányba, és utánam szólt, hogy nem arra kell menni, te rohad*k. Nem mondtam rá semmit, csak mentem tovább. És tegnap is ebédeltünk, és a széken törökülésben ültem, mert úgy volt kényelmes, és az unokatestvérem (ezen a nyáron most ők jöttek) is úgy ült, és mivel őt imádja, rá nem szólt rá, hogy rakja le csak rám, és amikor mondtam, hogy most miért, akkor azt mondta, hogy mert ez így nem szép, és nem adom meg neki a tiszteletet. Ja és elkezdte mondani, hogy én nem becsülöm meg, azt amit értem tesz. És itt ment fel bennem a pumpa, és megmondtam neki, hogy kicsit nehéz őt tisztelni, amikor ilyen kifejezésekkel illet, meg úgy beszél velem állandóan, mintha egy utolsó szemét lennék, és sírva elrohantam az asztaltól. Azóta nem beszélek vele. És nem is akarok.