Ti hogyan készültetek fel egy közeli rokon várható halálára?

Nagymamámról van szó, ezért írtam ide. 87 éves, az utóbbi időben eléggé leromlott az állapota. Talán daganatos beteg, bár ezt nem tudjuk, és lehet, hogy a kórházi kivizsgálásra sem akar majd elmenni. Mindenesetre egy orvos ismerősünk nem biztatott semmi jóval azok alapján, amiket elmondtunk neki a betegséggel kapcsolatban. Furcsa, mert sose voltunk igazán közeli kapcsolatban, ugyanakkor viszont gyerekkoromban szinte minden nyarat a nagyszüleimnél töltöttem. Igazából hihetetlen, hogy ennyire elszaladt az idő, és bár tudja az ember, hogy egyszer mindenkinek meg kell halnia, mégse vártuk ezt, eddig bele se gondoltunk abba, hogy ez a lehetőség ilyen közel van. Nem igazán utalt erre semmi korábban, tavaly se volt még semmi komolyabb probléma. Tudom, hogy 87 évesen már túl sok jót nem remélhet az ember, és hiába motoszkál a tudatalattiban, hogy bármi történhet (főleg ilyen idős korban), mégis annyira hihetetlen ez az egész. Időnként elfog a sírhatnék, most is hullanak a könnyeim, elég nehezen tudok megnyugodni, sajnos meglehetősen érzékeny vagyok (bár elvileg sokak szerint férfiembernek nem illik sírnia). Szerintetek ez szánalmas? És ti hogyan dolgoztátok fel, amikor hasonló helyzetben voltatok? Előre is köszönöm a válaszokat.

29/F